Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról
Illyés Gyula: ÁLDOZAT Vedd példának őt. Hogyha vért szomjaznak fenn az istenek: a népedé helyett nyújtsd némán föl nekik a magadét. Megízlelik s betelnek véle tán! Mert olyan a kor, mint midőn Wotán bitorolta még a Fiú helyét, itta a bort és zabálta a húst. Midőn tivornya-hely volt még az ég. Barbár idő. De ilyenkor terem Sárkányölőt a föld és a Tűzlopót. Barbár idők. De hősök s áldozok ilyenkor győzhetnek a végzeten. Ilyen volt ő is, aki most kimúlt. Nem összeroppant, de fölmagasult. Rom, rom, rom. S úgy érleli magát rommá a ház, a város, a világ, ahogy gyümölccsé érik a virág. Hazám: jövendőnk Déva vára vagy? Elég e vér, hogy megkösse falad? Szorong a szív, bár hajnalod hasad! népünk jövője? Szó, te semmi rongy! Jaj, az beszél ma, aki nem felel, És nemzetét ma az emeli fel, ki súlyával lerogy. Fölfelé futva példát így mutat, ki jobbra-balra nem lel már utat.
