Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Tilkovszky Lóránt: Költők Teleki Pálról
TILKOVSZKY LÓRÁNT Költők Teleki Pálról - egy történész szemével ÖT KÖLTŐ ÖT VERSE. ÖT KORSZELET, ÖT KÖLTŐI EGYÉNISÉG TANÚSÁGA Több mint félévszázada immár a tudós államférfi, Teleki Pál tragikus halálának. A róla akkor és azóta is tartott megemlékezések sokoldalúan méltatták történelmi szerepét, emberi nagyságát, tudományos kiválóságát.1 E megemlékezésekből sajátos módon hiányzott azonban a költők szava. A költőké, akiket a miniszterelnök váratlan és döbbenetes halála rendített - s ihletett - meg; rendkívüli körülmények közt, amikor az bekövetkezett. S azoké a költőké is, akik a múló évtizedek távlatából tekintenek vissza Teleki Pálra, felidézve életét, értelmezni próbálva halálát, s tanulságokat igyekezvén levonni - a maguk művészi megközelítésében - a jövő számára. Lássuk először a verseket: Bóka László: MINT GÉPÍRÓ, HA SORT VÁLT... Őt már hiába keresed, esendő' volt, hát elesett, feladta sorsát. Helyette a legenda él, Isten, mint gépíró cserél sorsot, ha sort vált. Tanulj belőle, tűrj ha kell, eszed amúgysem éri fel mint lesz, ki él ma, holnap, mikor már elbukott, csatát vesztett és elfutott, győzelmes példa. 558
