Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - Buji Ferenc: A számok demokráciája (esszé)
mint egy szavazat), mint az anyag fent említett korpuszkuláris kvantumára12. E kifordult szemlélet bosszantó és ugyanakkor már-már komikus következménye, hogy a természettudományos tantárgyak elnevezése reál tantárgyaknak a humán diszciplínákat és tantárgyakat burkoltan negatívaknak és nemvalóságosaknak minősíti, s hogy az egzakt tudományok képviselői a humán tudományokat inegzakt voltuk miatt értéktelenebbnek tekintik, só't, hogy egyenesen megkérdőjelezik a humán tudományok tudomány voltát13. A kvantitatív evolútizmus szemléletével ellentétben a metafizika hierarchikus létszemlélete tisztában van azzal, hogy a létezés minden „síkjának” megvan a maga adekvát kvalitatív szemlélete és matematikája. Tisztában van azzal, hogy az ásványi világban a szám nem ugyanazt jelenti, mint a növényi, állati vagy emberi világban. A szám, mint princípium individuationis, mint a külön-lét alapelve, minden létformában minó'ségileg átszíneződik. Egy atomi vagy ásványi „individuum”, vagy akár egy állati individuum (egyed) is egészen más értelemben számolható meg, mint az emberi individuum, vagyis egészen más értelemben individuum, éppen a közöttük lévő kvalitatív különbségek miatt. Két almát összeadni relatíve ,könnyű”; két embert összeadni viszont már rendkívül nehéz. Ugyanis két alma valóban csak majdnem abban különbözik egymástól, hogy az egyik egy alma, míg a másik egy másik alma, de az egyik emberhez viszonyítva a másik ember nemcsak egyszerűen (kvantitatíve) egy más(od)í/e ember, hanem rendkívül hangsúlyozottan más ember is. így például a tradicionális tudomány tisztában van azzal, hogy az emberi individuum megfelelője az állatvilágban nem egy állati egyed, hanem egy állatfaj vagy állatfajta. Ez azt jelenti, hogy két ember minőségileg nem úgy különbözik egymástól, mint két állati egyed, hanem mint két állatfaj. A léthierarchián felfelé haladva a kvalitatív különbségek egyre csökkennek - vagyis minél magasabbra emelkedünk a léthierarchián, egyre kevésbé lesznek a szó kvantitatív értelmében megszámolhatok az individuumok: mennyiség és minőség reciprok módon visznyul egymáshoz. A jelenkor természettudományosán iskolázott tudatának rendkívül nehéz felfognia, hogy a léthierarchián felfelé haladva a létezők között hogyan lehet egyszerre egyre nagyobb és egyre kisebb a különbség. Pedig ha ezt a törvény- szerűséget a mai társadalomra vonatkoztatjuk, máris érthetőek lesznek e társadalom rejtélyesnek tűnő ellentmondásai. Csupán azt kell figyelembe venni, hogy a szóban forgó törvényt nem egy emelkedő tendenciára kell alkalmazni, hanem egy süllyedőre és alászállóra. Ugyanis miközben az emberek egyre inkább atomizálódnak, mennyiségileg egyre inkább különálló egységekké, mintegy emberi atomokká”, „humánus kvantumokká” válnak (amelynek csak másik oldala a tömeg), tehát mennyiségileg egyre inkább differenciálódnak, eltávolodnak egymástól, a minőségi különbségek viszont egyre inkább tüne- deznek, egybemosódnak, az emberi individuumok minőségileg egyre kevésbé lesznek különállóak14. És pontosan ez az, amit a jelenkori kvantitatív matematika és társadalomszemlélet kifejez, ez az, amire titkon szomjazik: az ember mint kvantum és mint tömeg; ez az az „eszménykép”, amelyet a kvantitatív létfelfogásnak sikerült a mai világ életképzeletének középpontjába beleültetni. Az eddig elhangzottak fényében válik érthetővé a tradicionális és kvalitatív társadalmak viszolygása a népszámlálástól, sőt egyenesen tiltása a nép532
