Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Dabóczi Déne: Tóth Csaba Lendván

aláírás, ajánlás már az ókori vallásos mitologikus művészetben is helyet kapott. A görög vázák hősei mellett éppúgy ott áll a név, mint a korai keresztény mozaikok szentjei mellett. Gondoljunk a középkori festészet szalagfelirataira. A pisai Campo Santo freskósorozatán, melyet Francesco Traini festett, huszonhat epigramma látható, rímbe szedett mind a huszonhat, s ebből tíz szabályos szonett. Olyan klasszikus műveken, mint Hubert és Jan Van Eyck genti oltárán a négysoros verses szignatúra mellett az ábrázoltak megnevezése, Szent Ágoston szövegei, bibliai idézetek éppúgy megtalálhatók, mint Vergilius Aeneis-ának átiratai. A reneszánszban és a barokkban is gyakorta találkozunk freskókon, falikárpitokon, táblaképeken címekkel, emblémákkal, feliratokkal. Leginkább a realista-naturalista művészet nélkülözi ezeket. A 20. század stílusirányzatai ugyancsak élnek a szavak adta lehetőséggel.

Visszatérve a „Vagy-vagy” c. kompozícióhoz megállapíthatjuk, hogy e mű már minden fontosabb elemét hordozza Tóth Csaba mai művészetének. Megjelenik a tárgyi ábrázolás és a képre festett fogalom is. A későbbiekben ez annyival módosul hogy újrafest, elsősorban a reneszánszból és a barokkból vett példákat. Nem a hű másolás a cél, hisz nem sajátíthatja el valaki egyszerre Raffaello, Giorgione vagy Pontormo technikáját, inkább a művek felidézéséről van szó. Az általában kevésbé ismert művek fő motívumát négyzetekbe komponálja, s a színeket elhagyja, a monokróm festésmód jellemző minden alkotásra. Ugyanakkor többé-kevésbé híven követi az eredeti festményt, már ami a rajzokat illeti. Az eredeti jelentéstartalom is megőrződik, ha nem is teljes mértékben. Ami újat és pluszt jelent igazán, a képre festett fogalom, mert így az eredeti kontextustól kiemelt mű a hozzárendelt fogalommal új tartalmakat nyer. Kitágítja annak jelentését, hogy egy, a költészetben használatos fogalommal éljek: növeli annak holdudvarát. Tulajdonképpen nem tesz mást, mint a régi tárgyias-figurális képi gondolkodásmódot kapcsolja össze a fogalmi gondolkodásmóddal. Ehhez járul még a képcím és a ráfestett fogalom, valamint a ráfestett fogalom és az eredeti mű viszonyára is. Lényegében a klasszikus festmények felhasználása, a rájuk festett fogalmak és a címek összekapcsolódva egy újabb jelentést adnak az eredeti műveknek. Az egymásra épülő jelentésrétegek a mélyebb valóság művészi megismerésére és kifejezésére szolgálnak.

Tóth Csaba festészetében a visszaszerzett tárgyiasság mellett az erkölcsiintellektuális elem, az idea fontos szerepet tölt be. Témaválasztásában az egyetemes erkölcsi értékekre koncentrál. Ehhez invencióit nagyrészt a korábbi klasszikus, elsősorban vallásos témájú festészetből meríti, s a képekre latinul ráfestett fogalmak is hasonló, mély és súlyos tartalmakat hordoznak. Erős a keresztény kultúrkörhöz, mitöbb világnézethez való kötődés. Ezért is tartják néhányan Tóth Csabát a vallásos festészet egyik prominens magyarországi képviselőjének. Művészi hitvallásában Ő maga is szükségesnek tartja a szakrális elem visszahelyezését a művészetbe (Tóth Csaba: Az életbentartó művészet.)

A reveláció erejével hatott rám egy három évvel ezelőtti sárvári kiállítás, melyen a művésznek és feleségének Varga Bernadettnek műveit láthattuk, amik különféle variációkban az Apokalipszishez kötődtek. Nem véletlenül, hisz századvégeken, ami most egyúttal ezredvég is, a pusztulástól való félelem

507