Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Balogh Piroska: Páskándi Géza: Árpád-házi triptichon medvebőrben
BALOGH PIROSKA Páskándi Géza: Árpád-házi triptichon medvebőrben Történelmi anyagból szó'tt alkotásokban kivételesen gazdag az elmúlt kétszáz év magyar drámairodalma. Ezek a drámák a változatos kosztümök és háttér ellenére szinte mindig ugyanahhoz a problémához térnek vissza: mit jelent az erkölcsi felelősség azok számára, akik a hatalom birtokosai; s azok számára, akik a hatalomnak alávetettek. Az utóbbi három évtizedben ilyen drámák hosszú sora jelzi hatalom és etika kérdésének kiéleződését: Sütő Andrástól a Csillag a máglyán, A lócsiszár virágvasárnapja; Kocsis István monodrámái, a Bolyai vagy a Bethlen Kata; Hernádi Gyula Szép magyar tragédiája; Keresztury Dezső Nehéz méltóság című Zrínyi-darabja; Száraz György drámái. Nem is szólván Illyés Kegyencéről, a Testvérekről, Az ünnepedről vagy Németh László történelmi drámáiról. E művek mindig hordoznak aktuális közéleti, etikai utalásokat: ez alól Páskándi Géza három királydrámája, a László szent király, a Könyves Kálmán király és a Vak Béla király sem kivétel. Míg ezek az utalások visszhangot vernek a nézőben, olvasóban; amíg élők: fontosak. Nem szorulnak magyarázatra. Csakhogy „a történelem aktualitása nem úgy néz ki, hogy kiválasztok valamit a múltból, egy eseményt, egy eseménysort, hogy azután esetleges áthallásokkal érvényesítsem”, figyelmeztet Páskándi. A történelmi dráma: sajátos, a múltat, jelent és jövőt összekapcsoló kérdés- feltevés. AXIX. század óta visszatérő törekvés e drámákban a magyar nemzeti múlt jelenérvényű megragadása. Páskándi a három király drámájában hangsúlyozottan a nemzeti hagyománykincs tárából merít; csakhogy a „nemzeti hagyomány” az ő számára önmagunk értelmezése, számolva az előttünk járók és az utánunk következők kérdéseivel. Hogyan jelenik meg ez a probléma az Árpád-házi triptichon királyportréiban? László szent király küzdelmét mutatja az első tábla, kire a múlt István dicső, ám nyomasztó alakját hagyta. Mert a trónviszályoktól szenvedő alattvalók szemében István az aranykor királyává válhat, s így emlékezete a most uralkodó számára ellehetetlenítő kritikát jelentene. Az elhallgatás vagy elhallgattatás helyett László az interpretációhoz folyamodik: a múltat a jelen támaszává teszi. Szentté emeli Istvánt, erős jobbot nyerve maga mellé küzdelmeihez: a törvények betartásáért, az állam egységéért, pogányok ellen, európaiak ellen - az európaiságért. De a törvények rendje, az állam egysége, a kereszténység, az európaiság nem megkérdőjelezhetetlen értékekként jelen498
