Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Cselényi László: Aleatória (téridő-mítosz)

1/4/1

Tűzhalak

tükörkeskeny szivárvány

mit érdekelte őt már a kiképzett

Ó ti részeg

olvatag vidékek

bazalt-fájdalom

mont-everest-seb

Csónak képek

ázalag-betétek

sor-vese

kiolvasztott tüdő Mikor az ágyék belenő a földbe hárfa-zöld

föld velő

koponya-torony

kések csillognak

St.p.thoracotoniam 1.dx. Bronthopneunomia St.p.nephrectoniam.dx. Cardiosclerosis

Anaciditas ventriculi Cirrhosis hepatis

interferometria-nász

én hiszem tudom esküszöm ahogy az írmagos

AZT SZERETNÉM HA OLYAN NYELV LENNE BIRTOKOMBAN MELY A könnyűvértű éjszakában reá hogy ez a nemzedék

tudjátok-e mit? tátogott

a lift nem működik a kulcsatört

ujjong a kosz lapos tetű fosos nem fizet már négy hónapja szeretnék

FEKETE TENGERIG PIROS MALOM ERIK BENNÜNK ERIK A FÁJDALOM

hét év után végre én is megnyugodni rezsó-tetem szennylapok tárgytalan

burgonya-guba suba-szalámi

kréta jóra bronz vas triász

olyan úgy forr úgy zakatol nem le szel egymagad

MINDEN FÖLÖTT EGY OLYAN NYELV MELYNEK A TÖBBI SZOLGÁLÓ

csak a diófa áll magában sistereg mint e század

termikus bolyongás e kosz

ft Semmi a Létező egyetemes tagadása - mondja Ijeidegger ftz ittlét annyi mint beletartottság a Semmibe - mondja ugyancsak ő ft semmi az semmi - mondja B T. cseh/szlovákiai magyar költő

nyugalom-részecske-szikár

szülötte föld eb vámosok vége van elmehetsz

LEÁNYA CSUPÁN EZÚTTAL EGY OLYAN SZÓRA LELTEM MELY

elátkoznak még egyszer-egyszer elmúlt diákromantika

hajnalban keltek mint a vad

tózár nem nyit ki volt és mit akart

testvér gebin kirántott illatok ről álmodozom ha időd engedi

A DUNAMENTI SZEL ÚJRA MEG ÚJRA FÉLIG-GYÓGYULT SEBEKET BEFÚJJA

írjál ezért itt ott és ne dühöngj sokat 'jhök ölén fanyalgó vén folyó

söpörte eleget söpörte már más is

sehol egy árva tintafolt

az ingünk néha homorú c zárnak vége van

MÁR SZINTE MEGFOGHATATLAN MELY MÁR NEM IS SZÓ CSAK EGY HALK önmagad elöl nem menekszel de fejünk a gyalázat

sehol egy nyárs kimúlt szegény

Nehéz a keze kérges a tenyere bütykösek az ujjai Ha szobrász volnék s munkáskezet faragnék az ő kezét mintáznám meg- Tudja-e hogy én gyermekkoromban hajnali háromkor már mindig talpon voltam? Szegény édesanyám isten nyugosztalja azt szokta volt nekünk gyerekeknek mindig mondani: Fiaim úgy iparkodjatok hogy legalább annyival legyen jobb sorotok mint nekünk volt hogy ne kelljen gyalog mennetek aratni az Alföldre- Mert ők gyalog jártak Hajnalban keltek batyut a hátukra s gyerünk Két- háromszáz kilométer volt az út napokig eltartott amíg odaértek de ők csak mentek Minden nyáron