Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Cselényi László: Aleatória (téridő-mítosz)
1/3/1 Széttaposott hangok hangtalan harangok csúcsnélküki tornyok mozdulat-dorongok Egymás küszöb karjai be kellene vallani világ-lakat tökéletes pillanat Tétova érctüdő világsütő bércfenyők válla a gondolat csigája kulcsok Odüsszeiája a dolgok kése erők vetélkedése pusztító tüzek árvizek rohan e földön fut kering mert a rész tökéletes A HÍD AZ EMBER A HÍD EMBERSÉG AHOL HÍD NINCS OTT ÁROK VAN csak ha úgy érzi is a költő hová nem jutott még e nép földrengés háború süvölt a gyorsvonat hová ha érkezik s maradok immár talán mindörökre mármint hogy neki a felesége lenni LÁTTÁM MÁR EGYSZER 25 ÉV MÚLTÁN ELKÉPZELVÉN HOGY ÚGY KERÜLTÜNK VISSZA lehet hogyha innen elkerülök talán hiába minden átok akarat agyhártyagyulladás benne kés a pillanat nagy föld gyalog hol nincs belőle merre van egymaga van és elbukik A HÍD A MEGISMERÉS ÉS A MEGÉRTÉS EREDMÉNYE ÁROK DE a tömeg az egész ömlő osztódik a dunavidék a duna mellett ott sehol És tőn negyven nap múlva hmyitá Hóé a bárha ablakát melyet csinált vala És megjőve ő hozzá a galamb estennen és íme leszahasztott olajlalevél vala annak szájában micsoda erő micsoda és dühöng a szél küszködik nagy folyammá izmosodik HÁBORÚ FENEKETLENSÉGE NÉPEK KÖZLEKEDÉSI ÚTJA s fénnyel árasztja a világot egymással mint két összemart akarat immár annyi folt a töviskes olda lánc nyögött álkarokkal vagyunk idekötözve hamarább megszokom nem tudom hogy mikor MINTHA KÖZBEN KÖRÜLJÁRVÁN A FÖLDET LÁTTAM VOLNA MINDAZT AMIT REMÉLTEM látlak újra mikor különben megírom immár csak vétetek lehetek szabad anyag-venyige anyag-ipar késztetik őket vár soha halálra csókolt szerető ezért tán nem kár versekért A VILÁG CSAK HÍD MENJ ÁT FTAJTA DE NE ÉPÍTS RAJTA HÁZAT odadobni az ifjúságot múlt és jövő és dúl a harc süvít a sors keretezi Előttünk egy pici öregasszony- Hogy érezte magát idegenben- Hát ahogy az egér az egérfogóban Gondolja el: úgy hagytam ott mindent ahogy a Duna ránk szakadt Az uram Ostravában fiam a gyárban lányom az iskolában Két hétig semmit sem hallottam felőlük Azután jött a falunkból egy ember az asszonyához Hát az meg így kezdi: „Mari néni hallja nincsen ott már falu Egyenlővé vált a föld színével Víz alatt a maga háza is” 478
