Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben

miért használhatatlan a favorizált terv. Kimutattam, hogyha pánik törne ki (sportlétesítményről van szó), a nézők nem tudnának kimenekülni az épületből. Az a helyzet állna elő, ami Ököritónál esett meg az aratóbálon. Csak itt háromszáz helyett háromezer ember lenne áldozat. Úgy a többiek is elálltak a tervtől. De ma legalább folynak ilyen küzdelmek.

J. L.: A másik két zsűror - emlékezetem szerint - viszont azt mondta, ez az értékelés az egyik felfogás. De ki kell érezni azt a koncepciót, amely szerint ők gondolkodnak. Áthatás innét, áthatás onnét meg egyéb absztrakciók. Szerintem viszont van jó épület, meg van rossz épület. A többi süket duma. El tudom képzelni, hogy van egy épület, amelyik nagyon jól működik, de ha ránéz az ember, nem mond neki semmit. Igaz is. Nem vagyunk mindig olyan tehetségesek, hogy az utca emberének valami többletet is megjelenítsünk. Ámbár ha ránézek egy házra, messziről, megmondom, hogy iskola. Én ugyanis negyven éve iskolában utazom. Annyira nem ügyetlenek a kollégák, hogy azt mondhatnám rá, lóistálló. Ennél azonban az építészetnek többet kell tudnia, belátom. Csak az ellenkezőjét nem tudom elfogadni: a spekulációt, amely őrültségeket indokol.

K. I.: Nem elég utilitáriusnak lennie az épületnek. A megrendelőnek jó az épület akkor, ha működik, folyik a víz, fűtés van, világítás van, nincs vele különösebb gond. Ettől azonban ez még nem építészet. A többlet az, amit számon kér a nagyközönség az építészektől mindenütt a világon.

J. L.: Az építészet kifejező ereje abban mutatkozik meg, amit a társadalom számára mond. Kivált azok számára, akik közvetlenebb kapcsolatba kerülnek az épülettel. Egyáltalán nem biztos, hogy az up to date építészet tetszik a kortársainak.

475