Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben

egy komolyabb épület milliárdnál kezdődik, ezzel még a film sem vetekedhet. Tulajdonképpen ez az erőforrás igénye teszi az építészetet fontossá minden társadalomban. Ráadásul, amit ma elhatároznak, vagy száz évig fennmarad. A programot tehát nem mára kell meghatározni. Szinte futurológiailag kéne anticipálni, mi fog abban az épületben történni. Emiatt is alakultak ki olyan terminus technikusok, mint a multifunkcionális épület. Egyelőre talán nem is tudom, mire fogom használni. Annak idején Hauszmann Alajos a Műegyetemet nagy grandezzával tervezte meg az évente fölvehető harminchatvan hallgatóra, amit az elbírt. A multifunkcionalitás flexibilitást jelent, hogy ne legyen úgy lehatárolva, hogy abban semmi mást nem lehet csinálni, mint amire eleve szánták. Számítani kell arra, hogy egy épület fennállása során változtatja funkcióját.

A hatalom mindig ki akarta fejezni magát, befolyása alá akarta vonni alattvalóját az építészet által is. A kommunista rendszerben a pártházak ugyanolyan hitványak voltak, mint a lakóépületek. Talán akik belülről átélték, megmagyarázhatnák, hogy miért fogták magukat így vissza. Főleg a kisebb pártházakra godolok. Bár ha megnézzük a budapesti pártbizottság házát, az sem nagy valami. Sejtettek vajon valamit, hogy nem szabad annyira elgaloppozni magukat?

Inkább egyszerűen csak ostobák, műveletlenek voltak. Fölkészületlenek, többségükben lumpenproletárok.

K. I.: Pontosan. Gondoljunk bele, mennyire megváltozott Afrika képe ahhoz képest, ahogyan gyerekkorunkban megismertük a földrajzból. Az új káderok persze elmentek a legjobb európai egyetemekre, onnét vitték haza az új eszméket. Ezek legfóllebb a Lomonoszovra mentek; onnét mit hozhattak? Nálunk az volt, amit a Bondorok mondtak.

A hülye hülyét vonz. Erre a bornirt ,plebejusságra” ráépült egy olyan építészet, amelyik ezt kiszolgálta. A veszprémi pártbizottság épülete Veszprém város központjában épült föl. Hivalkodóan hitvány épület. Elszomorító.

J. L.: Az egyébként egy anti-városközpont. Olyan szállodája van, amelynek egyik oldalán sem tud az ember aludni. Az egyik oldalon országos fúútvonal halad, a másik oldalon a sétáló utca éjjeli részegjei randalíroznak. Reggel a fűnyírógép és a szemetesek gondoskodnak az ébrenlétről. Ha a csomagot be akarja vinni az ember a szállodába a parkolóból, akkor egy két számjegyű országos főútvonalat kell kereszteznie. Az eredeti városközpont kis domborulatán templomocska állt. Eléje fölhúztak egy irtózatos toronyházat, aminél őrültebb ötletet már nemigen lehet elképzelni.

Emiatt mondtam azt, hogy ezek nem szerénykedtek, hanem közönségesen hülyék voltak. Lumpen alakok, akikben semmiféle érték-érzék nem létezett, mégcsak természetes intelligenciaképpen sem.

K. I.: Ültem úgy zsűriben, ahol előre meg volt határozva melyik tervet kell kihozni. Nem is maradt más feladatom, mint ott nyilvánosan kimutatnom,

474