Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben

négy sarka. Ezért ki a felelős. Az építészek egy része azóta infarktusban meghalt. Agyon gyötrődött, mert a döntés már megvolt a pártbizottságon, oda legföllebb a tervező iroda igazgatóját engedték be. Egyetlen magyar építész nem jutott a döntéshozóval mégcsak kézfogásnyi közelségbe sem. A másik része pedig, amelyik csinálta, az csinálta, mert meg akart élni. Nem volt más lehetősége. Ha azt a mennyiségű panelházat, amelyet megépítettünk, netán carrarai márványból építettük volna meg, akkor is ugyanilyen lélekromboló lenne. Teljesen világos tehát, hogy mindezért az építtető a felelős, aki ennek a politikai, gazdasági, technikai körülményeit egyértelműen meghatározta.

K. I.: Lajos ezúttal szakmánknak egy nagyon sarkalatos dilemmáját fogalmazta meg. Mégpedig amiatt, hogy az építész szerepe a korábbi évszázadokhoz képest teljesen megváltozott. Más dolog volt II. Gyula pápa bizalmi építészének lenni, mint egy lélektelen bürokrácia döntéseit kiszolgálni, hiszen politikai és gazdasági döntések kiszolgálójává vált az építész.

Gyula pápa is mondhatott rosszat az építészének.

K. I.: Na de II. Gyula pápa más kulturális színvonalon állt, mint a mindentudó politikusok és párttitkárok. Ha akadt karakán építész, mint - teszem azt Tillai Ernő - aki felállt egyszer egy építészkongresszuson és a Bondor miniszter jelenlétében azt mondta, hogy a magyar építészeknek az a véleményük, a paneles lakásépítés nem felel meg a társadalom várakozásainak a lakásépítéssel kapcsolatban; a miniszter a maga disztingvált módján válaszolt: „Ne beszéljenek nekem az építészek a táradalom elvárásairól, amíg a külvárosi lakóházakban a kert végébe kell a budira kimenni”. Ilyen hangnemben.

Mégis, egy kérdés nem hallgatható el. Pontosabban, vissza kell idéznem beszélgetésünk elejéről. Azt t.i. miszerint az építészet korunk reprezentatív művészeti műfaja. Mintha elmellőztük volna egy kicsit. Pedig ennek óriási felelősséggel kell ránehezednie erre a szakmára.

K. I.: A tornacsarnok építések programjának indulásakor volt egy szimpózium a Testnevelési Főiskolán. Nekem is szólnom kellett a témáról. Én ott is az építtetők felelősségéről beszéltem, mégpedig amiatt, hogy korunk sajátos velejárója a gyors változás, még szinte generációkon belül is teljesen más karakterű ízlés divatozik. Az a kérdés úgyszólván mindig fólszínre kerül, hogy az építészet mennyire meghatározó a mai világban. Abból a szemszögből is, hogy művészet-e vagy mesterség. A hivatalos felfogás szerint az építészet nem művészet.

Kinek a hivatalos fölfogásáról van szó? Lukácséról?

K. L: Az Ybl-dy nem művészeti díj. Másként is osztják ki. De ez mellékes dolog. Egy objektum nagyon sok ember közös munkájának az eredménye. Nem mérhető az irodalmi tevékenységgel, amelynek anyaga fölöttébb könnyen kiválasztható, befektetést szinte egyáltalán nem is igényel. Ma már

473