Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben
tönkretették. A tőke csak a saját érdekeit nézte, fölépítettek mindent, a tengert már látni sem lehet, végig van a part építve szállodasorokkal. A szállodasorok lassan kiürülnek és a mögöttük levő' hegyoldalakba tevődik át a ténylegesen igényes turistaforgalom. Ott esetleg még érintetlen, rurális területeket lehet találni. Emberi léptéket. Az építészek fölléptek és olyan etikai szabályokat hoztak, amelyek szerint az építésznek kötelessége fölszólalni azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek ilyen káros eredményeket hoznak. Nagyon nehéz előre megjósolni, mikor fog ez a hatás beállni. Mert ha egy tengerparton egyetlen Corbusier-szerű építmény jelenik meg, az akár szép kontrasztot is alkothat a tengerrel. Száz ilyenből építészeti borzalom lesz. Minden építésznek észnél kell lennie, egyrészt a szakmája iránti alázatból és tiszteletből, másrészt tudomásul kell vennie, hogy az építész is a piacról él, nem várható el, hogy minden esetben visszautasítsa a megbízásokat. El tudom képzelni, hogy egy adott ország építésze, ha komoly szakmai erkölccsel rendelkezik, kimondja: márpedig ezt én ha fene fenét eszik sem fogom megcsinálni. De akinek ez nem hazája, hanem a jogszabály megkerülésével becsempészett építész, a tőke hozta magával, annak ez már se kutyája, se macskája. „Térkép a táj”, nem lesznek erkölcsi skrupulusai. J. L.: Biztos nem. A szakma sokat kínlódik vele, hogy ezeket az erkölcsi fönntartásokat kísérelje meg jogilag is megfogalmazni, keretek között kodifikálni. Emiatt sürgetjük évek óta a kamarai törvényt. 1996-ig számos kamara létrejött, építészkamara a mai napig nincs. Nincs kamarai törvény sem.A kamarai törvény megoldaná a föntebb előszámlált anomáliákat. A szakma úgy reméli, hogy a kamarai törvény nagy önvédelmi kerettörvény lesz. Biztos, hogy azt is ki lehet majd játszani, meglesznek rajta a kiskapuk, meglesznek a gazemberek, a hétpróbás csirkefogók, akik az első olvasat után kitalálják, hogy fogják kijátszani, de legalább a szakma jelentékeny részének egy adott táncrendet biztosít. Tudják mihez mérni magukat. Tisztultabb szakmai életteret teremthetünk magunknak. De reménykedünk a közbeszerzési törvényben is, amelyik elvileg rendezi a beruházásokat, amelyekben állami pénz van. Tisztázza, kinek lehet kiadni a megbízatást. Az előkalkuláció során megvizsgálják és csak megfelelő embereket kérnek föl, megfelelő cégeket alkalmaznak. Műszaki tervezésnél öt millió forint fölött kötelező ennek a törvénynek az alkalmazása. Hogy játsszák ezt ki, alig hogy a tinta megszáradt a papíron? Friss történet. Egyik kerületi önkormányzatunk Gamesza hirdet egy pályázatot egy iskolabővítési munkára. Ezt a pályázatot majd ők, a Gamesz laikusai, fogják elbírálni, holott nem is kellene pályázat, mivel öt millió alatti a pályázati tétel. Törvénytelen, hogy tervet kérnek az építészektől, törvénytelen, hogy ingyen kérik és törvénytelen, hogy ez a testület bírálja el. Ha tervet kérnek egy feladathoz, akkor az tervpályázat. Tervpályázatot nem a közbeszerzési törvény szerint kell kiírni, hanem az érvényben lévő tervpályázati törvény szerint. Ez rögzíti, hogyan kell kiírni a tervpályázatot, milyen összetételű bíráló bizottságnak kell azt elbírálnia, tisztázza,milyen díjazás jár érte a feladat nagyságától függően, és hogy a fölhasználásnak mi a módja. Hogy ne lehessen barátoknak kiírni pályázatokat. A közbeszerzési törvény jó 470
