Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben
szándékkal rendet akar teremteni az állami pénzek között, de már rögtön torzszülöttek jönnek létre. Ezek a törvények keretet adnak egy olyan építészethez, amelyet optimális esetben képzelünk el. A helyzet azonban korántsem optimális. Emiatt hallom folyvást tervezőktől, hogy hiába terveznek ők valamit, ha mondjuk - amerikai a beruházó, mert az szinte ott áll a körző és a vonalzó között és fogja a tervező kezét. J. L.: Ez kétségtelenül igaz. Ezen csupán a kamarai törvény segíthet valamelyest. A közbeszerzési törvény az amerikai beruházóra nem vonatkozik. Emiatt ő azt csinál, amit akar - elvileg. A magánlakásépítésben is ez történik. J. L.: Igen. De a kamarai törvénynek minden bizonnyal lesznek olyan kiegészítései, amik már ma is léteznek, egyeló're azonban törvény nélkül. Például: az építész etikai kódex. Ezt az építész szövetség alkotta; aki akaija, betartja, aki nem, az nem. Szankcionálási lehetőség nincsen. Legfóllebb a szövetség fegyelmi bizottsága előtt részesül dorgálásban. Nagyon súlyos esetben a szövetség javasolhatja, hogy tervezői jogosultságát vonják vissza. Ezek után legföllebb jogosulatlanul fog más neve alatt dolgozni. Előfordult már ilyen visszavonás? J. L.: Nem fordult elő'. Ez is jelzi a helyzet komolytalanságát. Csak a kamarai törvénytől lehet remélni, hogy ellenőrzi, kik terveznek, megakadályozza, hogy műveletlen, képzetlen alakok aláígérjenek a pénzembernél a tervezőnek, egyáltalán ez a szakma érvényesíthesse etikai kódexét. Ne fordulhasson elő, hogy a kollégák egymással szemben etikátlanul járjanak el. Ne keresztezhessék a megbízónál egymás munkáját. Azt várjuk, hogy a kamarai törvény egy sor ilyen kérdést rendezni fog. Természetesen én sem állítom, hogy nyomban az optimum felé fogunk közelíteni, hanem hosszú harcot kell majd folytatnunk a tisztességtelenekkel szemben. Az előző rendszer fóldúlta többek között azt az építészeti hagyatékot is, ami ebben az országban hajdan létezett. Nemcsak a kastélyokat, de még az úri lakokat, az egyszerű kúriákat sem kímélte, tönkrevágta. Amelyek ezekután is megmaradtak, azokra rögvest lecsaptak azok az félelmesek”, akik úgy érezték, oda valami üzletet lehet telepíteni. Ezek nem föltétlenül műemlékek, nem védi őket semmi. Ismerek olyan kastélyt, amelyet azonnal vendéglátóipari centrumnak rendeztek be, a bejárat kétoldalán habarcsba tükörcserepeket ragasztottak, amit csak el lehet képzelni ízléstelenséget, mindent elkövettek. J. L.: Was gut und teuer... Inkább csak gut. Ami teuer, attól ódzkodtak, ami talmi és ócska, azt mindent fölhasználtak, csakhogy ne kelljen belülről a falakat, a padlót javítani. Olcsó 471
