Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben

rendje, amely a világ minden részén jogszabályokkal jól körülbástyázott, az építészeti szavatosság nem garantálható. Egy nagy beruházásnál mindig tartalékolnak pénzeket az egy év utáni bejáráshoz, az ott fölmerülő' esetleges hibák kijavítására. Az egyik napról a másikra megalapított fantom-cégek ezeknek a kötelezettségeknek nem tudnak megfelelni. Nem is akarnak, persze, hiszen nem is azzal a céllal jöttek létre.

Kihagytunk azonban egy láncszemet a hatóságok és a kivitelező között, jelesül a tervezőkét. A tervezők is megérték azt a nagy fölfordulást, amely elsodorta az amerikai vagy szovjet típusú nagy tervező vállalatokat, és többnyire free lance, kóbor lovag lett az építészből. Lehet, hogy zseniális személyében, ám a tervezés olyan komplex tevékenység, hogy azt egymaga képtelen fölvállalni, emiatt vezették be a prekvalifikációs rendszert. Nagyobb vállalkozások esetében igazolnia kell, hogy megfelelő létszámú segítőtársa van, szervezete pénzügyileg stabil, megfelelően gépesített is. A tervezői felelősség fogalmát - sajnálatos módon - a közvélemény sem ismeri. Nem az az érdekes, hogy valaki le tud-e rajzolni egy házat, az egy kis gyakorlattal elsajátítható, hanem hogy minden vonal mögött ott legyen az a tervezői felelősség, amely helytáll a hibákért. Korábban az állami vállalat vállalta ezt a felelősséget. Ma úgy jelentkezik nagyobb beruházások esetében, hogy az építtető előírja a tervezőnek, melyik biztosító társaságnál milyen biztosítást kössön arra, hogy ha valamelyik munkafázisban hiba van és kárt okozott, akkor a biztosító fizesse a kártérítést, mert ennek a felelősségvállalásnak folyamatosnak kell lennie. Az első ceruzavonástól az épület átadásán túl öt vagy tíz évig.

Ez az ország - és ez már közhely - az eredeti tőkefölhalmozás állapotában van; a kapitalizmust építgeti. Jól tudjuk, ez együttjár a szerencselovagok, a szélhámosok garázdálkodásával, és akik majd egykor stabilizálják helyzetüket, azok gyakorta gazemberségre, csalásra, lopásra, gyilkolásra alapoznak. Egyelőre a jogszabályok is hagynak megfelelő kiskapukat, az igazi jogszabályok majd jóval később kerülnek megfogalmazásra. Nem véletlen, hogy nincs privatizációs törvény addig, ameddig bármit is illegálisan meg lehet kaparintani. Ez ellentmondana a hatalom érdekeinek, hiszen nem hagyná szabadon garázdálkodni egyes képviselőit a közvagyonban. Érvényesül az építészetre vetítve is. A meglévő jogszabályok alighanem megfelelnének egy polgárosultabb világ körülményeinek, a mostani helyzetben viszont sokkal szigorúbb jogszabályokra lenne szükség. Ahhoz - teszem föl - hogyha beteszi a lábát egy külföldi építtető, miként jelenhet meg, mi a joga, lehetősége. Megvannak ezek a mára érvényes jogszabályok, vagy nincsenek?

K. L: Nem így működik. Amikor az Óbudai sziget hasznosításáról nyilvános vita folyt - Angyal Adám el akarta adni a területet és hasznosítani -, egy külföldön dolgozó kollégánk elmondta, hogy a bejövő külföldi tőke tulajdonosa majd megszabja, mi legyen az épülettel, az építészek ne ábrándozzanak. Hajtsák végre a pénzes építtető kívánságát. Ez alapvető probléma. Szakmai, etikai kérdés, ki meddig adja be a derekát, hogy kiszolgálja a pénzes építtetőt. Elvtelenül, csak azért, hogy a megélhetése meglegyen. Ezek a kérdések nagyon élesen vetődtek föl annak idején a spanyol építészek között, amikor Mallorcát - például - idegenforgalmi központtá építették ki. A szigeteket

469