Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben

nikust kinevezte főépítésznek. Most tehát van főépítész. Ez a legrosszabb, mert azt a látszatot kelti, mintha működne. Valójában nem történt semmi.

Nos, az ország valóban építkezik, de ilyen szakmai körülmények, ilyen szakmai keretek között, el lehet képzelni, hogy milyen a végeredmény. Egyetlen példa: a nagyon okosan és jól elindított tornatermi program; amelyre súlyos milliárdok mentek el; egy részét a költségnek a központi költségvetés állta - vissza nem térítendő támogatásként, másik részét a helyi erőknek kellett kiizzadniuk. Óriási erőfeszítéssel sok tornaterem megépült. Az első évben megépített tornatermek huszonhat százaléka lett selejt. Ez a föntebb vázolt országos helyzetből ered. Nem szakemberek készítették elő, nem szakemberek tervezték, nem szakemberek építették, nem szakemberek vették át. Százhetvennégy kérdésből álló teszt szerint vizsgáltuk meg az épületeket. Azt, hogy beilleszkedik-e a környezetébe, már meg sem néztük. Erre ugyanis azt mondták volna, hogy ez csupán ezeknek az Ybl-díjasoknak a hülyesége. Minden kérdés egzakt kérdés volt: funkcionális, szerkezeti, műszaki, gazdasági stb. Azt nem vizsgáltuk, mit jelent egy magastetős, szép faluban a csillogó fém lapostetős hangárszerű épület, amely soha nem fog szervülni a településhez, mert semmi köze hozzá. Ezt látjuk, ezt nem lehet letagadni. Ez hat a társadalomra, mételyez, deprimál, gyilkol, de ezt kihagytuk, nehogy az a vád éljen, hogy valami szubjektív befolyásoltság alatt állunk. Aztán megvizsgáltuk a következő évekre beadott terveket. Azoknak a hatvanhárom százaléka volt rossz.

Nem tudom megállni, hogy közbe ne vessem. Ha egy időben el is felejtettük, azért az építészetről el szoktuk mondani, hogy valami szimbolikus jelentése mégiscsak van. Egy épület jelképesen is jelent valamit. Ezek a rossz épületek - úgy vélem - ötven, száz év múlva arról fognak beszélni, hogy itt egy lelkibeteg és erkölcseiben züllött társadalom épített. Tehát ebből a szempontból sem becsülhetjük le a veszélyt.

K. I.: Az épületnek van valami rendeltetése, funkciója; általában azt szoktuk mondani, hogy részint utilitárius az épület, ennek csak a hasznoság az ismérve. Ugyanakkor minden épületnek van valami szemantikai, jelentésbeli vonatkozása is, hiszen egy nagy költséggel, fényűzően megépített újgazdag ház éppen az újgazdag pénzügyi helyzetét, erejét kívánja kifejezni. És - természetesen - a személyiségét. Az építési tevékenység tükörképe a társadalomnak. Változó világunkban óriási változáson ment keresztül az építőipar szerkezete. A többezer fős építőipari vállalatok lebontódtak nagyon pici építő szervezetekre, vállalkozókra; nagyon kevés nagy vállalat maradt talpon. A kis építőszervezetek jellegzetessége, hogy a vállalkozás megalapítása nem tőkeigényes, mert tulajdonképpen az építtető pénze képezi a vállalkozás alapját. Az építkezést nagyon sok szakaszra lehet fólbontani, és minden szakasz után föl lehet venni az azért járó pénzt; így a finanszírozás megoldott. Ennek elég nagy csábereje van. Az építkezési hibák nagy része tehát abból ered, hogy a nem a grállovagok szintjén álló vállalkozók a pénzt beveszik, az érte járó szolgáltatást pedig nem teljesítik. Rendkívül hálás téma tévének, rádiónak, írott sajtónak. Elsősorban a lakóház építés területén jelentkezik. Fönnáll azonban annak a veszélye, hogyha fólborul a kivitelezésnek az a

468