Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 5. szám - Fábián László: Rendszerváltás az építészetben

szakember; ebben a vonatkozásban nem laikus, hanem képzett. Viszont több tíz szakterület fölött rendelkezik, ahol mindenütt kiadhatja a hatósági engedélyt. Vagyis ezeken a különböző' szakterületeken - ipar, kereskedelem, oktatás, építés stb. - az történik, amire a jegyző engedélyt ad. Az országgyűlés úgy nyugtatta meg magát, hogy a törvénybe bevette, a szakterületeken a jegyző mellett felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembernek kell állnia. O adja a megfelelő szakmai segítséget. A jegyzőnek ebben az esetben kizárólag a törvényességre kell ügyelnie. A szakmai tartalmat az a segítő szakember adná meg.

A valóság az, hogy a mintegy háromezernyi magyar település 90-95 százalékában nincs a jegyző mellett felsőfokú végzettségű szakember, ennek megfelelően az egész ország laikusok kezére van adva. Ha hozzáveszem, hogy bizonyos érdekcsoportok esetleg befolyásolni is akarják a jegyzőt, a helyzet még rosszabb. Akkor már egyenesen ebek harmincadján az ország.

Tegyük föl, hogy ez a laikus (a jegyző) a törvények szerint és jóhiszeműen akar építési engedélyt kiadni. A legelemibb föltételek sem adottak számára, mivel az ország a technikusok kezén van. Ok középszintű emberek, rájuk - elvileg - nem volna szabad rábízni ezt a munkát. Valójában azonban rájuk bízták. A törvény öt év haladékot adott, hogy a jegyző mellett jelenjenek meg a felsőfokú végzettségű szakemberek. A jogalkotók - természetesen - tudják, mi a magyar valóság. Gyakorlatilag képtelenek a kérdést rendezni, az öt év most fog lejárni. Lehetetlen. Az a technikus, aki - teszem azt - öt település „műszakisa”, harminc-negyven évesen már nem fog elmenni főiskolára vagy egyetemre. Ezt egyszerűen nem tudja magának megengedni. Egzisztenciálisan sem. Képtelenség. Nem is változott semmi az öt év alatt.

Mi az Urbanisztikai Társaságon és az Építőművész Szövetségen keresztül is javaslatot tettünk egy gyors megoldásra. Eszünk ágában sincs, hogy a meglévő technikusokat kitetessük. Azt gondoltuk, megvannak azok a szakmai szervezetek, amelyek el tudják dönteni, ki az a négyszáz építész, a szakma krémje, akire rá lehet bízni öt-öt település ellátását. Válasszanak tehát az önkormányzatok, a polgármesterek ebből a létszámból. Válasszanak egy főépítészt, akinek az a dolga, hogy egy hónapban egyszer vagy kéthavonta egyszer elmegy a településekre. Nem kell hozzá státus, se fizetés; ez az áldozat az építészek részéről. Ha annyit szavalunk, hogy meg akaijuk menteni az országot, nos, itt az alkalom, és én meg vagyok győződve róla, hogy a kollégák vállalnák a feladatot. Elmegy a mondott időben és az adott apparátussal együtt, annak segédkezve megoldja az építési gondokat. Ebben az esetben az az öt település színvonalas szakmai kezekben van: az egész ország szintén. Ezzel megoldanánk az alapszintet.

Meg kéne oldani a középszintet is. Van megyei főépítész, annak azonban semmi köze a területen dolgozó építészekhez. A megyeiek fölött vannak a területi főépítészek. Ok elvileg az egész országot kézben tartják. Három megye tartozik egy területi főépítészhez, de nekik a megyei főépítészekhez megint nincs közük. Azaz: létezik egy teljesen dezorganizált rendszer. Az igazi rendszerekben az elemek kapcsolódnak egymáshoz, szoros érintkezésben vannak. A területi főépítész a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozik, a megyei főépítész a megyei önkormányzathoz. Semmi közük egymáshoz. A polgármesterek egy része unta már a sok prédikációt, egyszerűen az építésztech467