Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Kiss István: A forradalom után
nem érte el a nyugati teljesítményeket. A központi döntéshozatalnak, tervezésnek, a nagyléptékű iparosításnak, valamint a gépesített építési módszerek erőltetésének az lett az eredménye, hogy az épületek emberi/humán szempontjai elvesztek a nagy sietségben, hogy megbirkózzanak a hatalmas építési feladatokkal. Az építészek korán, már 1956-ban, a szovjet megszállás ellen indított magyar forradalom és szabadságharc idején felismerték, hogy nagyon leér- tékeló'dött szerepük az építés folyamatában, mivel a politikusok csak gazdasági és pénzügyi döntéseik megvalósítóinak tekintették őket, amiket az építészek megkérdezése és egyetértése nélkül hoztak. Az első' komolyabb összeütközés akkor tört ki, amikor az országos lakásépítési program hibái nyilvánvalóvá váltak, és a nagyközönség az építészeket hibáztatta. De ugyanúgy az építészeket hibáztatták a politikusok is saját hibás döntéseikért, elfelejtve, hogy az építészeknek azokba semmi beleszólása sem volt. Ez a lakásépítési program ugyanis évtizedenként újratermelte a lakásigényt a túl kicsire szabott lakásalapterületek miatt, mivel az 52-54 m2-es lakásokba csak 4 fős családok tudtak beköltözni. És, az ilyen lakásokba a két tizenéves gyermekkel beköltöző házaspárok tíz év múlva kétszeres lakásigénnyel jelentkeztek, mivel a felnőtté serdült tizenévesek saját családot akartak alapítani. Az építészek az iparosítás túlzott mértékét is kritizálták, azon az alapon, hogy a környezetnek elvész az emberi léptéke és vonzereje, amit ma a házgyári panellakásokból elmenekülni szándékozók tömege igazol. Az építészek megelégelvén a négyszögletes formákat és dobozszerű épülettömegeket lágyabb vonalak és formák felé fordultak. Az organikus építészet divat lett, és egy ideig a legkeresettebb és legsikeresebb hulláma lett az építészetnek, hazai anyagokat, hagyományos mesterségekkel párosítva. Más posztmodern építészeti irányzatok, amelyek klasszikus építészeti részleteket kívántak feléleszteni, profilozásokat és párkányokat alkalmaztak, kevésbé voltak sikeresek. UTÁNA... A kommunista rezsim bukása után az első és legnagyobb vesztes a gazdasági életben az építőipar volt, beleértve az építészeket is, mivel az állam, mint építtető kivonulása az épületpiacról, feje tetejére állította az egész szakmát és tömeges munkanélküliség jelentkezett ebben az ipari ágazatban. A szociális lakásépítés teljesen megszűnt, és azóta sem tudott az új gazdasági feltételek között talpraállni. Az újgazdagok olyan álomvillákat kezdtek építtetni maguknak, amilyenekről korábban álmodni sem mertek, olyan luxussal berendezve, amit a tv Dallas-sorozata inspirált. Egy másik, megfelelő pénzforrásokat felhajtani/áldozni tudó építtetői kört a bankok és biztosító társaságok képeztek, felélesztve a gazdagság és anyagi biztonság fitogtatására alkalmas szemiotikái trükköket, gránit, márvány, sárgaréz, rozsdamentes acél és trópusi faanyagok pazarló alkalmazásával, kiegészítve bonyolult riasztó rendszerekkel és a legújabb computer-technikákkal. A koalíciós kormány és a működő parlament mellett megnőtt a települések önkormányzatának, mint megbízható építtetőknek a szerepe, mivel ők vették át a paternalista állam sok funkcióját, felelősek lévén a közműellátástól az iskolákon 464
