Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Jeney Lajos: Épített környezetünk
Helyes a törvénynek az a törekvése is, hogy bizonyos értékhatár fölött (1996-ban a tervezés területén az ötmillió forint, a kivitelezésben húszmillió forint) a megbízó köteles ajánlatot kérni az előminősítés során a feladatra alkalmasnak ítélt tervezőtől, kivitelezőtől. A törvényben előírt ajánlati felhívás az ajánlat tartalmát szabályozza. A törvény áttanulmányozása nyomán megnyugodhatnánk, hogy az ország közösségi (mindannyiunk) pénzéből megvalósuló beruházások terén rend lesz, és így a végeredmény, az épített környezet színvonalas eleme, a nemzeti vagyon értékes része lesz. Megnyugvásra, sajnos, semmi okunk, hiszen a magyar közéletben minden törvény megjelenése után azonnal talpra ugranak azok, akik a helyes útról letérítik a dolgokat és a tisztességes, törvényes megoldási módokat eltorzítják. Ilyen tapasztalatokat szerezhetünk már ma,' fent említett törvényünk kezdeti alkalmazási szakaszában. Lássuk sorjában. A példa az egyik fővárosi kerületből való, ami azért külön szomorú, mert azt hihetné az ember, hogy a fővárosban igazán „közel ülnek a tűzhöz”, s így egy-egy törvény betűit és szellemét valóban értik és helyesen alkalmazzák. A példában szereplő feladat egy általános iskola bővítése. Első teendőként az önkormányzati határozat alapján a feladatot végrehajtó kerületi GAMESZ-nek - a törvény szellemében - egy előminősítés keretében meg kellett volna néznie, hogy kiket is kellene felkérni ajánlattételre, - ne adj’ Isten - azok közül a fővárosi építészek közül, akik már csináltak iskolát. Mivel az előminősítési eljárást a törvény nem írja elő kötelezően, ezért a GAMESZ - egyetértésben a jegyzővel és az illetékes szakigazgatási szervvel - nem csinálja meg. Előminősítés nélkül fölkér tervezőket, akiket ismer, vagy akikkel már volt kapcsolata. Hogy azok esetleg életükben nem csináltak iskolát, vagy talán a minősítésük sincs meg hozzá, ezeken az „apróságokon” a GAMESZ túlteszi magát. A feladatra a törvény szerint ajánlatot kellene kérni a tervezőktől a törvényben megadott tartalommal. A GAMESZ viszont tervet kér költségelemzéssel. Hogy a törvényben ez nem szerepel és hogy terveket csak tervpályázat keretében lehet kérni, ezen a GAMESZ szintén túlteszi magát. Eljárásának igazolására hivatkozik a jegyző által aláírt testületi határozatra. (Szegény testület, ki vezette őket így félre, hogy ilyen határozatot hoztak?) A bekért terveket a GAMESZ alkalmazottai néhány szakigazgatási hivatali emberrel együtt bírálják el, s így születik meg a „megalapozott”, „törvényes” döntés, hogy ki is kapja ezt a jelentős munkát. A történet 1996 januárjában történt Budapesten. Szakmánk számára a történet tanulsága megrendítően tragikus. Tragikus, mivel az egész eljárás a felszínes szemlélő számára látszatra mintha törvényes lenne, ugyanakkor valójában elejétől a végéig törvénytelen. Nézzük sorjában! Amit a törvény jó szándékkal, a minőség, a színvonal biztosítása érdekében ajánl (előminősítés), azt a példánkban szereplő megbízó nem végzi 461
