Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Jeney Lajos: Épített környezetünk
Az ország óriási központi és helyi erőforrások mozgósításával sok milliár- dot fordított - az egészségesebb életfeltételek megteremtéséért - a tornaterem-építésre. A hároméves program első évében megépített 65 tornaterem 26%-a selejt. Döbbenetes adat! Hogy történhetett mindez? Úgy, hogy központi pénzt kaptak az önkormányzatok anélkül, hogy a pénzekhez műszaki-gazdasági követelményeket kötöttek volna. Az már „szentségtörésnek” számított, ha a program indításakor valaki felvetette, hogy a kapott pénzen épített tornatermeket megfelelő' színvonalú műszaki emberekkel - annak, aki a pénzt adja - kell ellenőriztetnie, hogy mi és milyen minőségben épült? Az már természetesen fel sem vetődött - ami egy „bejáratott” demokráciában normális dolog -, hogyha valaki a központi pénzt nem úgy használja fel, ahogyan az az ország színvonalán elvárható, akkor bizony a kapott pénzt vissza kell fizetni. Hallom az ellenérvet: ez központi irányítást, diktatúrát, sőt még rosszabbat, szakmai diktatúrát jelentene. Ezzel ellentétben az igazság természetesen az, hogy az lenne a normális dolog, ha minden fillért, amit tornaterem építésére fordítunk (mindegy hogy helyi vagy központi forrásból származó pénzről van szó!) úgy használnánk fel, hogy szakszerű, jó tervek alapján, szakszerű, jó kivitelben, használható, jó épületek szülessenek. Használható, jó épületeket várunk, s ez még csak csökkentett követelményszint, hiszen a környezetbe illesztés, az építészeti összhang, az esztétikai minőség ez esetben még szóba sem jött, pedig az élet minősége szempontjából ezek legalább olyan fontosak, mint a használhatóság. Nos, úgy gondolom ez az egyetlen példa is elég bizonyság arra, hogy a központi szakmai irányítás és a központi szakmai segítség közötti különbséget egyrészt tisztázni kellene a fejekben, másrészt jogilag, törvényi rendelkezéssel egyértelművé tenni, hogy az egyes szakmákért felelős főhatóságok nem kényszerülhetnek vagy bújhatnak az önkorlátozás „pajzsa” mögé, hanem szaktudásuk legjobbját adva az adott szakterületen az országot vezetni, irányítani kell. A szakmai szempontok határozott érvényesítésével és a helyi társadalmi igény figyelembevételével tudják az önkormányzatok környezetüket úgy formálni, fejleszteni, hogy az valóban szebb, emberibb környezetet jelentsen a jelen és a jövő nemzedékek számára. Nyilvánvalóan ilyen és hasonló indítékok alapján alkotta meg az Ország- gyűlés az 1995. évi XL. törvényt a közbeszerzésről. Ez a törvény szellemiségében és célkitűzéseiben nem kevesebbet szándékozik elérni, hogy legalább azoknak a beruházásoknak, épületeknek, amelyeket közpénzből (állami, önkormányzati, stb.) valósítanak meg, rendezett megvalósítási utat jelöljön ki. Ez a törvény rendelkezik arról is, hogy egy előminősítési eljárás keretében nézzék meg a megbízók, kinek adnak egy tervezési vagy építési, kivitelezési feladatot. Ez a törekvés nyilvánvalóan helyesen azt célozza, hogy a megbízók ne adjanak olyan tervezőknek, kivitelezőknek feladatot, akik nem alkalmasak (szakmai, pénzügyi, gazdasági alkalmasság) az adott feladat elvégzésére. 460
