Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló

kívánsága is volt ez a találkozó, Ella néni szerint az utolsó. Ott voltak Illyésék, Domokos Matyiék, Fodor Bandiék, Czinéék, Juditék, mi; Csoóri; Keresztury is egy ifjabb, fénylő szemű menyecskével, Grezsáék, Tüskésék, a Juhász prof. volt felesége - tehát elég sokan. Sinkovitsék is. Imre állandóan fényképezett, Illyés korholta tréfásan, Imre megjátszotta a megfeddett gyereket. (Nem jött el Juhász, noha ígérte Ella néninek, se Sárika, neki német vendége volt.) Azt hiszem, a himnusz utáni telefon (Acéllal) is elmaradt.

Aláírattam a Bethlen Alapítvány okiratait, (Flóra néni el is olvasta,) így ezen túl vagyunk. 30-án Kodálynéval is elrendeztem, ideadta a 25.000 forintot, s még a Röpülj Páváról is jól elbeszélgettünk. A teljes egyetértés jegyében.

1983. jan. 18. Tegnap, azaz 17-én zajlott le a Tiszatáj-vita. Azzal a szándékkal hoztuk előre, hogy a lap sorsát eldöntő szegedi tanácskozást (I. 21.) megelőzve segítsünk a rossz szándékok leszerelésében. Ehhez képest előkészületeink nagyvonalúsága akár hazárdnak is mondható. Koczkás — a kritikai szakosztály nevében - előbb Szigethy Gábort kérte a bevezető előadás megtartására. Szigethy nem vállalta. Aztán került sor Sükösdre. A korreferátum: Gyertyán, Kulcsár Szabó és én. Magam is helyeseltem, hogy Sükösd legyen a főszereplő. Tudtam, hogy sok jó nem várható tőle, de arra számítottam, hogy a nagy nyilvánosság, a Tiszatáj veszélyeztetett helyzete bizonyos „korrektségére készteti.

így is lett. Elismeréssel beszélt a lapról, létjogát többször hangsúlyozta. De aztán előadta, hogy hiányzik belőle a ma valósága, a gazdálkodás eredményei (hogy még ma is fizetésképes ez /az ország/) és gondjai.

Még tanulságosabb, hogy a lap elfogultságairól szólva az én Vas-tanulmányomat hozta példának. Meggyőző magasztalások után. De ezt el is felejthettem volna, ha nem tér rá T. Biró Zolira. Kiszemelte a Csoóriról szóló dolgozatot. Fanyalogva taglalta metaforizmusát, háborogva rótta meg amiatt, hogy Csoóri származásának Biró akkora jelentőséget tulajdonít. Leghamisabban pedig a hatalom és művészet viszonyát remekül megfogalmazó passzust értelmezte.

Gyertyán - ha lehetett - túltett Sükösdön. A kötelezőnek vélt tiszteletkor után elősorolta: vannak a T-nak kedvencei. Pl. Németh L. Hozzájuk képest elhanyagol másokat, nem ír: Tömörkényről, Móráról, Radnótiról, József Attiláról, Gaál Gáborról, Fábryról. — Nemzetfogalma XIX. századi. Ez volt a legsandább vágás, mert nem lehetett tudni, mit vél ő XX. századinak.

Eszembe jutott, hogy mikor a Tiszatáj-számokat tőlem kölcsönkérte, mondta: nem ismerem a lapot. Nem is olvasta, csak a 82-es évfolyamot. Mikor elmondtam, hogy a 79—81. évfolyamokban nagy ciklusokat találna az általa hiányolt hagyományról, azzal vágta ki magát: azok csak emlékezések. - Én aztán nem kérdeztem, hogy honnan tudja.

A legfontosabbat Kiss Gy. Csaba mondta. A pletyka fenomenológiájához címmel előadta, hogy mint Sükösd, Gyertyán s mások, ő is hallott egy pletykát a Tiszatáj-ról. Hogy a Biró Z. cikkével van baja a politikának. És mit ad isten! Ma itt ez a cikk került tüzbe.

És a vita után Csoóri is, Fekete Gyula is határozottan úgy látták: Sükösd- ék a hivatal intenciói szerint dolgoztak. Erre vall az is, hogy előadása előtt Sükösd eléggé sértetten - még el sem kezdődött a vita - deklarálta: nem bízott meg a minisztérium, nem bízott meg a CIA stb. - így látszik megbízás nélkül

41