Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló

is lehet szolgálni. A honorárium sem marad el. - Én is megbízás nélkül szolgáltam - s engem is megfizet majd - a nagyisten.

A legszánalmasabb Csák Gy. volt, aki - engem korrigálva - előadta: nem igaz, hogy a Tiszatájat félve kellett szerkeszteni az utóbbi hónapokban. Semmi veszély nem fenyegette. Csoóri szellemesen közbeszólt - „természetesen” - nagy derültség követte.

Vörös, a főszerkesztő volt a legrokonszenvesebb. Egyszerűen, okosan, őszintén elmondta, milyen nehéz volt dolgoznia az utóbbi hónapokban a politika és az írók prése között. 0 írópárti. A lap tényleg hanyatlott, a ténybeli tévedéseket Kiss F. helyreigazította. Igyekszik megszívlelni a bírálatokat.

Én — sajnos — elfelejtettem előadni amit Vekerdi Laci kapcsán akartam. Azt is, amit a Gaál Gábort számonkérő szöveg provokált: a Bretter iskolát a Tiszatáj (Vekerdi L.) részesítette eddig a legnagyobb figyelemben.

Másik ötlet: elfekvő készletek kiárusítása. Utóbb már erre kényszerült a Tiszatáj.

Jelen volt Marcell is.

1983. jan. 22. Tegnap este Királynál. Azért mentem, hogy a levelemben előadott kívánságom — nem akarok résztvenni a tanszéki értekezleten - megbeszéljük. Bodnár volt még ott meg Czine. Lassan araszoltunk, elég semleges témákon átjutottunk el a célig: „Feri nem akar vitatkozni”. Ismét elmondtam, hogy azok nem igazi viták. „Amit Te ott előadsz pl. az imperialista és a békehadseregről, az nem bírja ki a nyilvánosság ellenőrzését. A tanszéked is így tudja ezt, de sunyit. Én is, de mikor már nagyon pirulok, közbeszólnak, Te feldühödsz, a publikum röhög. Ezt nem érdemes csinálnunk.”

Nincs e vitáknak semmi káros következményük - így ő. - De van, mert felbomlásunkat példázzák. - A lényeg azonban az, bogy Téged sokkal szorosabb szálak fűznek azokhoz, akik minden ügyünk ellenségei, mint képzeltem. Tévedtem. De ebből a több irányú rokonszenvből mindig feltörhet a civakodás.

Megbán tódott.

1983. április 15.

14 óra tájban hívott Fekete Gy. „Tudod?” - kérdezte. „Mit kellene tudnom” - kérdeztem vissza könnyedén, de belül már reszketve. „Meghalt Illyés”. - aztán elmondta: ma még hírzárlat van, hogy a családé legyen ez a nap. De nekünk gondolnunk kell a teendőkre. Itthon van-e Sanyi? Jóban vagy-e Kodolányi Gyulával? Aztán Sanyinak telefonáltam. Nem utazik el. (Megbánják, hogy visszatartották az útlevelét) - Gyurival is beszéltem, mindjárt találkozunk.

Ezzel számolnunk kellett, de így is úgy ért a hír, hogy elment az erőm. Most lesz teljes az árvaságunk.

42