Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Temesi Ferenc: Pest (részlet)
des, meghitt kis fürdő volt, azt külön szerette benne, hogy némelyik vörös márvány lapról sejteni lehetett, hogy egykoron sírkő vala. Mérhetetlenül megnyugtatta, hogy semmi sem vész el céltalanul. Elsősorban mégis egy bizonyos Feri bácsi miatt járt ide, aki a félórás masszázs alatt kegyetlenül megtomáztatta tagjait. Feri bácsi barátságos ember volt, a melegeket jóéletűeknek” hívta, és sohasem bizalmaskodott. Amíg a masszázsra várt, TZ elővett egy vastag borítékot és nézegetni kezdte a benne levő kartonlapokat. A hír szárnyon lőtt történelem, olvasta meglepetten az első lapocskán, sosem tartalmazhatja a teljes igazat. Az igazság lenne a legnagyobb újság manapság. Már ha megírnák. Milyen unalmas a világ, mondotta volt a régi olvasó, és becsukta a lapot. Milyen unalmas ez az újság, mondja a mai és elhajítja. Az újság minden könyv ellensége, mint háziasszonynak az utcalány. Sorban olvasta Hidi Kornél főtisztelendő úr aforizmáit. Bár nem volt benne biztos, hogy a szent férfiú nem kölcsönözte-e a maximákat. Sok ember élete olyan, mint a rossz váltó: folyton meghosszabbítják. Csakhogy a lejáratkor hozzáadják a tőkéhez az esedékes kamatokat is, ezért lesz egyre nagyobb a teher. A magyar ember akkor sem emeli kunyerálóan égnek a kezét, ha imádkozik. Sajnos, csak ölbe ereszti könnyedén. Szerencse, hogy a régi tavaszokkal, csak a május tér vissza. A szúnyogcsípéseket elfeledjük. A másvilági létben az a vigasztaló, hogy odaát nem kötelezőek a kellemetlen földi konvenciók, s az itt kötött ismeretségek. Vajon honnan tudta ezt, főtisztelendő úr, gondolta TZ, és feljebb húzta magán a fürdőlepedőt. A butaság olyan átok, amit ízléssel elviselni a világ legnagyobb feladata. Hogy barátra leljünk be kell hunynunk az egyik szemünket. Hogy meg is tartsuk - néha mindkettőt. Négyéves korunkban papírcsákóval és fakarddal mindannyian tábornokok vagyunk. Csak néhányan sose növünk ki belőle. Mennyire így van, gondolta TZ, aki hétévesen, az 1956-os orosz elözön- léskor vonult vissza a hadvezéri pályáról, de valójában sose mondott le róla. A vallás a szívben van, nem a térdben. Mindenki annyi, amennyiben hisz. A legtöbb hír, hirtelenül éri az ember. Az az ember, aki egy hírt olvas, egyáltalán nem tud többet, mint aki egyet se. Ráadásul az előzőnek folyton az az érzése, hogy lemarad valamiről. 436
