Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Temesi Ferenc: Pest (részlet)
Volt ott minden a fa alatt: baba, társasjáték, édesség, gyümölcs, ünnepi ruha... Mindenki ajándéka be volt csomagolva. Egyre nehezebb megérintenünk a karácsonyt a sok csomagolópapírtól, gondolta Zoltán. O tollat kapott. A kislánytól meg egy könyvjelzőt: rajta róka és tigris. Énekeltek, megcsókolták egymást. Tudod mi az a Kiskarácsony?, kérdezte a kislányt, miközben a hal szálkáit kerülgette a késsel, villával. Nem. Hát a szilveszter. Az óév utolsó napja. Vacsora után dióval játszottak. Zoltán nem ismerte a játékot. Nagy lélek- ismeretre volt szükség hozzá. Mindenki azonos számú diót kapott, és minden körben be kellett tennie középre egyet. Az egyik játékos behúnyta a szemét, a többiek pedig kiválasztottak egy diót, lehetőleg azt, amit minél hamarább föl fog venni a hunyó. Ha hozzáért, a többiek fölkiáltottak: Sicc! Az nyert, aki a legtöbb diót gyűjtötte össze. Egész az éjféli miséig játszottak és persze Nikolett nyert. Tisztára olyanok vagyunk, mint egy család, gondolta Zoltán, miközben a misére szólító harangszóban öltözködtek. Az élet ünnepek nélkül, hosszú út vendégfogadók nélkül, jutott eszébe. Ezt föl kéne írni, gondolta, de aztán legyintett. Gyertek már!, kiáltott a kislány a kapuból. Nem lesz helyünk! 0000000000 How much watch? Five watch. Oh, such much watch! Nem tudta eldönteni, hogy a két fekete fiatalember hülyéskedik, vagy tényleg ilyen szinten beszélik az angolt. Egy újságba temetkezett a buszon, keretes gyászhír adta tudtul, hogy meghalt dr. Alamizsnás Rókus, elméleti fizikus, akadémikus. Az ilyen cikkek voltak azok, amelyektől kiütést kapott: azt se tudta eddig, hogy dr. Alamizsnás valaha is élt e földön. De hát ilyen az újságírók természete.Törődnek is vele, hogy érdekel-e minket valami, törődnek is vele, hogy ami az egyik embernek hír, az a másiknak baj, bánat, tragédia. A rossz mindig a címlapon van, a jó valahol hátul eldugva. Leszállt a Bem térnél, és elindult a Fő utcán a Király fürdő felé. Az autóbaleset nem múlt el nyomtalanul, időnként szüksége volt rá, hogy testét gyógyvizekbe áztassa. Na, és a masszázs! Budapesten hemzsegtek a fürdők, de ő sorra ráunt majd mindegyikre. A Széchenyiben túl sok volt a homokos, de a Gellértben is tobzódtak, amikor egyszer karácsony és újév között betévedt. Nem érdekelték a melegek, csak hagyják békén. A Sportban nem volt egy se közülük, de ezt meg túl harsánynak találta. A Lukács értelmiségi beltenyészete taszította. Úgy kötött ki a ma is félholdat viselő épületnél, amelyet a törökök Horoz Kapuszu ilidzsászinak, vagyis a Kakas kapu fürdőjének hívtak volt, s amely mai nevét természetesen bizonyos Kőnigról kapta, aki a török és barokk részek megtartásával klasszicista stílusban építette át. Csön435
