Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Temesi Ferenc: Pest (részlet)
Miről? A tigrisről meg a rókáról. Mondjál. Egyszer a tigris mancsai közé kaparintotta a rókát. A róka nem ijedt meg, így szólt a tigrishez: Gondold meg jól, mit teszel. Remélem, nem követed el azt a merészséget, hogy megeszel. Engem az Egek Ura jelölt ki az állatok királyának és mindenki fél tőlem. A tigris roppantul meglepődött, de a róka folytatta: Ha nem hiszed, amit mondok, kövess utamon. Megmutatom neked, menynyire tisztelnek az állatok. A róka útra kelt, a tigris követte. Minden állat megcsodálta kettősüket. El is menekültek tüstént. A tigris elhitte hát, amit a róka mondott, nem tudván, hogy ő volt az, akit tiszteltek a többiek. Anyu hol van?, kérdezte a kislány, aki az írógép billentyűivel játszadozott. A betlehemet javítja, mondta Zoltán. A templombéli betlehemi királyok, az állatok, de még a Kisjézus is segítségre szorult ilyenkor: a máz itt-ott lekopott róluk. Ki ne segítene rajtuk, ha nem egy keramikus. Nikolett elment játszani a babáival, Zoltán pedig a következőt írta a noteszba: 1 + 1 = 1 (szerelem?) Alá ezt írta: Az ember csak akkor tudja meg, mi a karácsony, ha egyszer magára marad és elveszíti. Fölösleges volt ez a bejegyzés, mert Nadine már meghívta: karácsonyoz- zanak hármasban. Zoltán kibámult a párakönnyes ablakon. A gyerekkori karácsonyok jutottak eszébe, amikor a nővérével titokban kibontották a szaloncukrokat. A csoki ízű volt a nyerő, a vaníliás a legközönségesebb. Édesanyjuk gyönyörű formába öntve házi csokoládét készített, mert valódi csokoládét persze nem lehetett kapni az ötvenes években. Zoltán egyszer megtalálta az ajándékát a pincében elrejtve: soha olyan szomorú karácsonya még nem volt - eljátszani a meglepetés örömét. Akkoriban még betlehemesek jártak házról házra, de énekeik, és mondókáik rövidesen „egyházi csökevényként” betiltattak az éber hatóság jóvoltából. Aztán, ahogy ők ketten nőttek, a karácsonyfák egyre kisebbek lettek. Mennyien ünnepük Jézus születését, gondolta. És milyen kevesen tartják be törvényeit. A nagy nap délutánján Tömörkény tanyai karácsonyról szóló írását olvasta föl a kislánynak: ... Ilyenkor a sötét éjfélen fólgyúlnak a tanyai iskolában a lombjukat vesztett nyárfák alatt a szerény petróleumlámpák. A padokat kihordták az iskolából, s az embernevelésnek a homokbuckák közé bújt fészke egy éjszakára templommá alakul... Mi közel lakunk az iskolához, mondta a kislány. De a templomhoz még közelebb, mondta az anyja. Zoltán adta meg a csengővel a jelet. 434
