Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló
Most riadtabb, mert gyönge. Egy veder víz felhúzása kimeríti. Ezt nehezen viseli. De az életösztön azért még ép. El-elszólja magát. „A kartont - amit hoztál - tavasszal varrom meg. Abarhelt télre.” Itthon nagy rend és tisztaság. Meg tudna állni J.? Nagy kérdés, az idén ez is eldől. Juli Ágihoz, az anyja Erzsiékhez ment szilveszterezni. Én — Csoóri ajánlatára — Ella néniékhez. Ott volt Illyés FI. nénivel, Borsos M. feleségestől, Keresztury, Domokos Matyiék, Czine, Csoóri, Kosa (együtt érkeztünk) Sinko- vits Gombos K-val, később jött a külker, miniszter: Veres Péter, s egy svájci magyar. Élla néni őszintén örült, hogy az „5 fiú” előbb jött. Ezek mi voltunk. Egész éjszaka vendéglátott. Eleinte én töltöttem, később és szorgalmasan Miska segített. Kis időre Pocó is átjött. Illyés végig szikrázott. Afekete zakó alatt egy fehér garbó volt rajta. „Mint egy pléboj” - jegyezte meg valaki. Tényleg fiatal. A nők dédelgették: Gombos K, Élla néni. Utóbbi roppant kedves volt, ha valamire felszólított, így kezdte: „Gyerekek.” Szóba került (már eljövőben), hogy Illyés 80 éves, s hogy Keresztury mennyi: 78. „Vén szenilis” — vetette oda Illyés. Nagyon nevettük. „Megbánta Gyula bácsi, hogy kultuszminisztert csinált belőle?” kérdeztem. Keresztury elment haragot színlelve. Előbb Csoórival, Kosával tárgyalt külön. Azt hiszem a lengyel kérdésről. Később a miniszterrel, akkor már én is ott voltam. Illyés ilyeneket mondott: Azért kellene új lap, mert akik szerkesztenek, azokat megvetem. Velük tárgyalva többször meggyőződtem, milyenek. Pl. a Népszabadság. Legutóbb is amit odaadtam, tele volt húzásokkal. Hát ezt mért húztátok ki? Arról volt szó, hogy Trianon igazságtalan. „Ezt már megírtad” - így ők. Elköszöntem. Hiteltelenek. Nézd meg a mai Népszabadságot! Milyen rég lejárt, hitelüket vesztett valakik írják tele! Pedig van néhány fontos igazság, amit tisztán kellene kimondani. Az ember a nem irodalmi emberek körében, mérnökök, agronómusok részéről tapasztalja, milyen nagy a szomjúság. A miniszter ilyeneket mondott. A lényeges kérdésekkel tényleg foglalkozni kell, de tudni kell, mikor s milyen a helyzet. - Aztán: az eredményekről is írni kell. Nagyon lapos volt, s ő maga rokonszenvesebb, mint a szövege. Látható volt, hogy a Hivatalt akarja képviselni.- Képtelen helyzet kül.ker. miniszternek szemére vetni a kultúra bajait. Az a baj, hogy Te felvállalod. - Vetettem közbe. Rossz néven vette. 0 25 éve felvállalta. Aztán: nem is igaz, hogy a színház is, a film is, a lapok is rosszak. Ella néni védte: ne bántsátok a vendégem. Aztán a japán kisgépek behozatalára tereltem a szót. Baráti volt a hangulat, de terméketlen az eszmecsere. — Az a legérdekesebb benne, hogy Illyés ennyire kirekesztettnek érzi magát. Éjfélkor ő mondott néhány szót. A himnusz utáni csókra megjegyezte: „minden alkalmat megragad, hogy csókolózhasson” (Ella néni). Ez a játékos kedvesség, iróniába, évődésbe billenő nagyság benne a legmegejtőbb. Éjfél után Aczél telefonált. Valószínűleg Illyés beszélt vele a másik szobában. Ella néni jött be: „Aczél Gyuri van a telefonnál. Ha valaki beszélni akarna vele...” Kedvesen, majdnem ironikusan mondta. - Mi - ki fejmozdulattal, ki szóval — jeleztük, hogy nem élünk az alkalommal. Csoóri, Czine, Kosa, Domokos Matyi volt ott. S erre Sinkovits is nemet jelentett. „Pedig meg akartam 38
