Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kiss Ferenc: Napló

neki mondani...” Hogy mit, nem emlékszem. Beszélgettünk tovább. A nem is csöndes volt és tárgyszerű, mintha azt kérdezték volna: kérsz egy kis pezsgőt? De a miniszternő is ott volt, s jól látta a pillanatot.

Borsos Miklóssal most találkoztam először. Ötvenhat után őt is kirúgták. Teljesen autonóm. „Miért volt itt Andropov?”

A beszélgetés ilyen fesztelen volt: sírversek, viccek, évődések. Szeretet lengte be a házat.

Elgondolom: miben volt jobb, mint más szilveszterek? Miben más? Csak a jelenlévő nagyságok fényétől? Hogy ennyire családias közelségben lehettem velük? - Érdekes, hogy ez a motívum alig-alig szólalt meg. Mindenki arra figyelt, aki épp a közelében volt. Talán a vendégekhez kapcsolódó történelem tudata volt a szavak, a játék, a kedvesség mögött? Legvalószínűbb, hogy a család-élmény egy eminens változata: ez mind rendes ember függetlenül attól, hogy egyben zseniális is vagy sem. Pontosabban: ha zseniális is, egy közös aura: a nemzet iránti hűség fogott össze bennünket. Jobbára csöndes derűvel szemlélődtem, de nem éreztem semmit a nagyon jól tudott rangkülönbség szorongásából. (Partizánok ülhetnek így, ha nincs veszély a tábortűznél. Ez rossz hasonlat, mert nem volt ott semmi harciasság.)

A Veressel való társalgásnak volt egy kimondatlan, de lényeges és érezhető premisszája: Te külkeresk. miniszter vagy, (és csángó és rendes ember, különben nem lennél itt), jó tudod, hogy a kultúrában milyen piszokságok vannak. - Veres nem örült ennek a panasz-fal szerepnek. Félt örülni. S mert tájékozatlan, partner nem lehetett, ezért beállt az ügyvéd pozícióba. Ehhez nem volt jó a svádája („Bátyó”) és nem voltak érvei. Azt hiszem, túlbecsüljük. Bármily dogmatikusan hat is, azt kell hinnem: ha ma valaki miniszter, nem véletlenül az. S lehet, hogy az érdeme nem ugyanaz, amit mi lényegének, magvának vagy titkos hajlamának hiszünk. Mutatis mutandis érvényes ez P.-ra is.

Arra gondoltam: most vagyok itt velük először együtt, de lehet utoljára is. Ki tudja túléljük-e valamennyien ezt az évet? Illyés karcsú, mint egy tenisz- bajnok, de a vékonysága már aggasztó. Flóra néni színesedik ismét, de az operáció súlyos volt, s Ella néni ugyan túltett a mi asszonyainkon, de vajon meddig tarthat ez a kedv?

A lengyel-ügy árnya látatlanul is ránk terült.

1972. aug. 13. És. Faragó a „Páratlan oldal” (5.) jegyzetében felújítva a régi gondolatát: a mai népszokás is folklór. Emlékszem, mikor először adta elő, hogy a vikend, autómosás is népszokás Nagy László hogy fel volt háborodva. A napló is rögzíti - hajói emlékszem. De hogy nekik megmagyarázta, mi a különbség a népszokás és a mai életvitel bizonyos eseményei között, arra emlékszem. Emlékezhet F. is, de úgy látszik nem azért hagyta abba, mert magába szállt, hanem mert kedvét vesztette. Pedig már kezdtem rokonszenvesnek találni.

Ma hallottam először (,..)-ügyről, ami miatt Mitterand nem ment Bukarestbe. Óriási. Azt hiszem, Csau ezt nem heveri ki.

1982 karácsonya előtti estén, tehát 23-án voltunk Illyésnél. Megint a Bethlen Alapítvány ügyében. Elsősorban azért, hogy Király Tibor a választott jogi formulát megmagyarázza, s főként, hogy végre Kodályné is eldöntse, hozzájárul-e. — Egy hónapig Kanadában volt, onnan csak a jubileumi hangversenyre jött haza, s másnap ment Berlinbe. - Ott volt Sanyi is, megérkezett Sárika is.

39