Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Csűrös Miklós: Turcsányi Péter: Mázsa és pehely
CSŰRÖS MIKLÓS Turcsány Péter: Mázsa és pehely Verseivel együtt az „életeit” is összegyűjti Turcsány Péter közel ötödfélszáz oldalas kötetében. A két műfaj nála - még vagy már - szorosan összetartozik. Nem aggódik attól, hogy az önarcképszerű és élettörténeti hitelesség vállalásával kirekeszti magát .az inkább elvontságot, személyiség- és nyelvfilozófiai áttételességet váró modern líraelmélet és ízlés „horizontjából”. A költészetet és a valóságot egymás közelében érzékeli és ábrázolja, dokumentum, bölcselkedés és artisztikum természetes spontán egységében tájékozódik. A műveiből kirajzolódó élet egészségesen sokoldalú, a világgal fönntartott (vagy inkább összefonódott, szervesen együtt alakuló) kapcsolatai elevenek, változatosak. Ami az egészségességet illeti, ezt a fogalmat gyakran összetévesztik a problémátlansággal, a kétely- és válságnélküliséggel. Pedig Turcsányt (s a típust, amelyhez tartozik) inkább éppen az jellemzi, hogy ösztönei, érzelmei, gondolkodása révén gyorsan és világosan fölismeri, megragadja a konfliktusokat, és határozottan a végükre jár, meg akarja oldani őket. Ami józannak és normálisnak mutatja magatartását, az az életkérdések súlyának, arányainak többé-kevésbé hiteles érzékelése és veleszületett, de tudatosan táplált hajlam az életszerű, gyakorlatias, talpraesett válaszadásra. Szerelmi lírája például a gondolattal átszőtt érzelmek széles skáláját fogja át a szorongástól, a vágytól a beteljesedésig és az egymásban megtalált harmóniáig, de magában foglalja az egyetemes emberi szabadság utáni vágyat épp úgy, mint az önmegvalósítás igényét is túl a szavakon, átlépve a költészet határait: „Szerelmem, gyönyörű tékozlásaimból nőjj virágzátonnyá a fújtató / tengeri örvények alján! [...] Eletet kellene adnom, nem szavakat, / nem üzenetet, hulljon darabokra a szó, mint a kagyló, amelyből / Vénusz született!” (Esti levél) A „szerelmes” versek az élmény összetettségének megfelelően közös emberi vállalkozások, elköteleződések motívumaival gazdagodnak, és megint csak „egészséges” természetességgel folynak át egy férfias családi lírába, amelyben a gyermek és az asszony „kettős tornyai (...) a templomnak”, a holnapba vetett bizalom zálogai (Várakozások 15. Új könyv lapjai mikor megnyittattak). Az élet teljességéhez való ragaszkodás gondolata növeszti napi aktualitások fölé politikai eszmélkedését. „Fejlődésében” annak a nemzedéknek a tervei, válaszútjai, döntései tükröződnek egyéni változatban, amelynek 1968 410-
