Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Erdész Ádám: Tóth Károly Antal: Hova-tovább?
ERDÉSZ ÁDÁM Tóth Károly Antal: Hova-tovább? 1982 augusztusában örömteli, ugyanakkor aggodalomra is okot adó hírt röppentett fel a Szabad Európa Rádió: a közép- és kelet-európai ellenzéknek szentelt műsor szerkesztője arról tudósított, hogy Romániában Ellenpontok címen megjelent egy magyar nyelvű szamizdat-folyóirat. Az öröm annak szólt, hogy a mind reménytelenebb helyzetbe kerülő' romániai magyarság soraiban is akadt olyan csoport, amely felmutatta a tiltakozás és a politikai ellenállás e látványos gesztusát. Aggodalomra a Ceausescu-rendszer közismert brutalitása adott okot - mindenki tudta, a lap szerkesztői a lehető' legnagyobb kockázatot vállalják. Az Ellenpontok megjelenésekor is, később is sokakat foglalkoztattak az első erdélyi szamizdat-lappal kapcsolatos kérdések: kik és milyen motiváció hatására vállalták a rendkívüli veszélyt, kikhez jutottak el a sokszorosított példányok, hogyan sikerült közel egy éven keresztül életben tartani az illegális kiadványt? A szerkesztők - Szőcs Géza, Ara-Kovács Attila és Tóth Károly Antal - lefogása, majd Romániából való távozása után a legfontosabb információk napvilágra kerültek. Most azután Tóth Károly Antal, a legkevésbé ismert szerkesztő jóvoltából a részleteket is megismerhetjük. A ma Svédországban élő egykori nagyváradi biológiatanár az Ellenpontok történetét összefoglaló visszaemlékezését, a lapban megjelent legfontosabb írásait s későbbi, nagyobbrészt kisebbségi tárgyú tanulmányait és esszéit gyűjtötte össze „Hova-tovább?” című kötetében. A Stockholmi Magyar Ökumenikus Önképzőkör és a szombathelyi Savaria University Press közös kiadásában megjelent könyv legterjedelmesebb és legizgalmasabb része a szamizdatról szól. Tóth Károly Antal minuciózus pontosságra törő visszaemlékezése lélektani és gyakorlati oldalról egyaránt bemutatja, hogy egy fiatalember a legális cselekvés lehetőségeit végigpróbálva milyen események hatására jut el addig a pontig, hogy a lebukás biztos tudatában is vállalja a cselekvést. Az események részletező leírásából kibomlik a szereplők közötti bonyolult viszonyrendszer, s részben felsejlenek a magyarországi szamizdatos ellenzékhez vezető szálak. Nem kevésbé érdekesek a sokszorosításról s a többi gyakorlati munkáról szóló részek. Tóth Károly Antal írásaiból tudjuk meg, hogy a jelentős magyarországi figyelmet - többek között aláírásgyűjtési akciót - s a madridi konferenciához intézett memorandum révén nemzetközi visszhangot is kiváltó lap első hat száma mindössze öt-öt, hetedik és nyolcadik száma ötven-ötven példányban jelent meg. Ismét 407
