Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Farkas Zsolt: Irodalmon-inneni alak-zatok Kukorellynél

mas játékot. A szabályok Janus-arcűak: nemcsak regulatívak, hanem konstitutívak is.

36 Fogarassy Miklós: Abszurd - szelíd letétben. K K: AVE. Életünk, 1985/6. És egy későbbi Kukorelly- szöveg, a „tiszta forrás”: „Én most őszintén ttok neked. Lehet, hogy kinevetsz mert én és te közöttünk két év különbség vem. Éppen ezért azt hiszem, hogy te engem kicsinek tartasz. Te nagyon hejes fiú vagy és megértő, de eddig nem mertem mondani. Vigyázz ha velem akarsz beszélni, mert a Jutka téged meg a Jonest össze akarja hogy vesszetek. Nem azért mutattam meg a levelet a Jutkának mert nem tudom, hogy milyen vagyok. De a Jancsi tudja A Jutka úttörő becsület szavát adta és még a szívére is tette a kez.ét, hogy nem mondja meg a Sanyinak mert pletyizás. Ezért ne haragudj rám. Minden esetre örülök hogy nem nagyon csalódtam benne, és ehhez tartsd magad. És ne kísérgess mert tegnap is 50-szer kellett le írnom egy mondatot. A Jutlza és a Sanyi azt üzeni neked, hogy le vagy szarva. A Jutka össze akarja hogy vesszünk, de ez nem fog sikerülni. Nagyon macska kaparással írok mert ezt a levelet rajz óra alatt szerkesztettem” (Pr. (részletezés) (1.) 2000, 1995/8.) Fontos megjegyezni, hogy ez a szöveg egyáltalán nem tipikus, amennyiben erősen ready-made-szerű, nagyon konzekvensen egyetlen beszédmódból épül, és hiányzik belőle a Kukorelly-féle alak(ok)ra jellemző áthallás és áttűn és.

37 Mészáros Sándor: Mert hátha válaszol. K E. kötiészete Alföld, 1989/9.

38 Mészáros 1989. A mindezek mögött meghúzódó költői szerepfelfogásról Mészáros ezt írja: „Bizonyára nem véletlen, hogy A’84-es kijárat lapterve, melynek egyik szerzője a költő, a rilkei iszonyú angyalt és Babits különös hírmondóját idézi mint irányadó művészi magatartásformát. A versek tanúsága szerint Kuko- relly költői szerepfelfogása velük tart szellemi rokonságot, bár náluk esendőbb és köznapibb lény, hiányzik belőle a eelebrális beszéd ünnepélyessége. Ez csendes elhatárolódást jelent a kinyilatkoztató, a tagolatlan közösséget kizárólagosan reprezentáló közlésmódtól, de távolságot teremt az önlefokozó, csak a személyiség groteszk kisszerűségét hangsúlyozó versszLibjektummal szemben is. E versek lírai alanya nincs meggyőződve a költészet mindenhatóságáról, nem akarja közvetítőként átesztétizálni az életet, mégcsak nem is birtokosa valamiféle igazságnak, főként nem az igazságnak, de nem is mond le róla, útban van felé. Nem törődik bele a vereségbe, nem, nem adja fel eleve, hogy jó hír tudója lehet - ti, hogy ősz van -, ám jóval szekptikusabb és józanabb, hogy ennek a fontosságát heroikusán a világ felől értelmezze, hisz a dolgok állása szerint kevés esély van erre”, (uo.).

39 Nagy Atilla Kristóf: K E.: AMAE. Kritika, 1992/5.

40 Bagossy László: Hallgat a felszín és fecseg a mély. K E.: AMP. Jelenkor, 1991/2.

41 Vagy háromnegyedes, mint Skurek Ferencé. És úgy nem bír, ahogy az egykettedes: Goldfinger Rezső. (Vö.: Karinthy: Tanár úr kérem. Ifiúsági Könyvkiadó, Bukarest, é. n. 44—46. o.)

42 Dedikálom, NT 12.

43 Mi indul finoman, EGyK 113

44 Itt ülök, amíg majd egészen le nem fordulok a székről, AMP 91.

45 Cukrozás, NT 38

46 Szondy utcai helyzet, NT 121.

47 Ez egy verscím. Ld. Új Fonás, 1994/10. 3. o.

48 Uo.

49 A fiitball mint akarat és képzet, NT 156

50 Gesang des Deutschen, H.

51 „Visszahozhat atlanul rohan az. idő”, EGyK 104

52 Az nehéz súlyokat cipel, EGy 142.

53 Nem. törődni bele, EGyK 136

54 Pro-vocatio, NT 151.

55 Futball és rnacho, NT 135.

56 Itt ülök, amíg majd egészen le nem fordulok a székről, AMP 92.

57 H.Ö.L.D.E.R.LI.N, 1. D. Die Wanderung

58 A dór állam, LMK

59 De azonban Kukorelly itt is megtalálja. Vörösmar- tyról szóló írásának címe egy A romból vett idézet: „... de azonban győze Romisten”.

60 A M. kapcsán írja Körmencjy: „Tudomásul kell tehát vennünk, hogy századunkban az író nem okvetlenül a nyelvművelő mozgalom kisúttörője.” (Körmendy Zsuzsanna: M K E. versei. Magyar' Nemzet, 1986. nov. 24.)

61 A régebbi változatokhoz való viszonyáról ld. Németír Gábor interjúját: (Kérdés:) Gyógynövény-kert javításai, természetesen elméleti értelemben, visszavonják az ősszövegeket?” (Kukorelly:) JSajnos csak elméleti értelemben. Ha lehetne, fizikailag is visszavonnám őket.” (Száraz felületek Magyar Napló, 1994. 3. 4.) Illetve: a Radnóti Sándornak adott példányba írt ajánlás: „A többi liönyv nem gilt.” dfyilván a verses könyvekről van szó.) Idézi Radnóti id. hely, 615. o.

62 Németh Gábor: Ha megy, mi van az. alatt. K E.-ről. Nappali ház, 1991/1.

63 Réti-Csonka László: Idilli félelmes, szóval valóságos Arc, 1990. szept.

64 Körmendy id hely

65 Vö. az ESSÜ változatát a 3. sortól (Jlem beszélgetés, inkább / csak magamba, beszélek. De kirnondtam / hangosan is. A Wesselényi utca (sarkánál volt.”) az EGyK-ével (JNem beszélgetés, csak / úgy magainban beszélek. Magamnak / vagy kicsoda is Ki az. De kifelé (mégis, mert kirnondtam hangosan. A / Wesselényi utca sarkánál volt. ”) A második változat „magamban- magamnak” ismétlése ezúttal nem ökonomikus tautológia: a jnagamba” éppúgy visszaadja ezt a kettősséget, amennyiben a(z alak stálusához jobban illeszkedő) beszélt nyelvi pongyolaságként is érthető „-ha” rag éppúgy lehet locativus, mint - „helyesen” értve - lativus, vagy éppúgy lehet „magamban”, mint „magamnak” beszélek/-tem. És ez a másik: az alany többszörösen el van bizonytalanítva, az „önmeg- szólításból” a lírai „énbeszédbe”, a múlt időből a jelenbe „magam”-kettőzés, és a két direkt kérdés, amely így inkább kiszólássá, stílustöréssé válik.

66 Ilyen a (Négy Huszonhat) című szöveg (AMP 111), melyet Kukorelly a német változatban áthelyezett a Javulások közé, és némiképp átírta. A provokáció hangjából, az ironizálás erősségéből vesz vissza egy leheletnyit: jiem árt, ha van metafora az irodalomban” helyett jiem árt, ha van egy metafora”, Jiöltőnek” helyett Jrónak” stb.

67 Michel Foucault, francia filozófus, történész fogalma. Nézete szerint minden diszkurzus, miközben önlegitimációé igényeit érvényesíti, egyre, inkább átcsap hatalmi diskurzusba, vagyis arra tör, hogy magát a bevettnek, a normitás kizárólagos letéteményesének tüntesse fel - és egyre kevésbé kegyelmez a kizártnak, kirekesztettnek, s ezt a kirekesztést igyekszik le- gitimálni-normalizálni: intézményesíteni.

68 Az ez alól kivételt képező locusok természetszerűleg a publicisztikusabb írásokban fordulnak elő. így a NT (inkább politikailag) és a K (inkább irodalmilag) bizonyos helyein vitázik direktben érvelve is.

69 Németh Gábor kifejezése, Németh id. hely.

70 AVÉ-nek egyik fejezetcíme.

71 Ld még Czigány Lóránt (A bizarr költő. Kortárs, 1995/4.) megjegyzéseit. (A tbsz. 3. szem. „a diktatúrák autokrata nyelvszemléletének ingoványos talajára vezet, ahol elég azt mondani: bebörtönözték, felakasztották vagy kitüntették, kiadták a könyvét, és senki nem mer egyenesben rákérdezni, hogy kik börtönözték be, másrészt nem is kell, mert mindenki tudja, hogy kik adták ki a könyvét.”)

72 „Kései” nagy alakja pedig Garaczi.

73 Felidézi továbbá a Jel tár miatt / ám átvétel miatt (zárva)” ill. „technikai okok miatt / X művész betegsége miatt (elmarad,)” stb. kifejezéseket, vagyis rájátszik egy tipikus helyzet tipikus érzékelésére.

405