Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Farkas Zsolt: Irodalmon-inneni alak-zatok Kukorellynél

Épeszű ember tudja, hogy potyog-e a könnye vagy sem. Tehát ez az egyén vagy gondolkozásában, vagy érzékelésében, vagy mindkettőben korlátozott, pszichotikus?, szenilis?, retardált? Léte lefokozott, lefelé stilizált, infantilizált lét.”39 Bagossy A memória-part szövegeiről: „mintha artikulációs gondjai lennének annak, aki mondja. A meséidnek. És tényleg az van neki (aza van neki). És nyelvtanilag nem mindig hivatalos, nem mindig nyelvművelő, vagyis hogy nem mindig hoch-magyar... Kedvenc szavak: tényleg, elég, hát, vagyis, ilyesmik, és. Kedvenc helyszínek pedig: konyha, strand, focipálya, villamos, troli, bérház, televízió előtti kis tér.”40

A fogalmazásmód nem az irodalmiságon túlinak tűnteti fel magát? - mint mondjuk egy töredékmondatokban, központozás nélkül, de szépen vagy fenségesen beszélő Éluard-vers, vagy egy követhetetlen, de irodalmilag kifogástalan mondatokban beszélő Beckett-próza -, hanem irodalmiságon inneninek. Azt játssza el, hogy borzasztóan szeretne irodalmi lenni, de nem bír az istennek se. Nem úgy különbözik, ahogy a modern transzgresszív hagyománya: nem látványosan túl van már mindenen, nem mindent ismert már és mindent un, nem mindent végigzongorázott és mindent tud már - hanem próbálkozik, de hiába. Nem tudja teljesíteni az irodalmiság legelemibb kritériumait sem. Azt írja, hogy eztet. Meg hogy piszok pokoli. De nem vagánykodni akar, nem egy kimunkált, stílusos argóban akar beszélni. Olyasmi a stílusa, mint a túlkoros nyolcadikosé, aki ismét a jól ismert tanévkezdési programmal birkózik magyar nyelv és irodalom tárgyból: Egy nyári élményem. Fogalmazás. Tartalom, helyesírás, külalak. Valami rémlik neki, hogy szépen, emelkedetten kéne csinálni, valahogy mondvacsináltan, ahogy mondva sose csináljuk. De a bukott-tanuló-Kükorelly fogalmazása mindig elégséges.41 (De csak azért, mert magyarból nem buktatunk.) Pont úgy fogalmaz, ahogy nem szabadna. Éssel kezdi a mondatot. Meg háttal. Hát. Tud helyett bírt ír. Tényleget valóban helyett. Egy csomót számos, számtalan, rengeteg, miljom, miriád, tengernyi, igen sok, temérdek helyett. Nem használ választékos jelzőket. Azonban azt, hogy de azonban. Határozott névelőt személyeket jelölő tulajdonnevek előtt. Az egyes szám első személyű, jelen idejű ikes igéket makacsul kával írja. Ragaszkodók. Alszok. Játszok. A vonatkozó névmások nem vonatkoznak semmire. Hol alany nincs, hol állítmány. Durva szavak is előfordulnak. Sose lesz belőled költő, fiam. Legfeljebb lánghegesztő. Vagy fotbalista.

Állandóan meg-megbillen a „helyes nyelvhasználat”, a normál grammatika. „Magyarországon nem nagyon van semmi. ”42 gazt úgyis nem kerülni el. ”4" ,figy valamilyen fajta kutya szokott ugatni.”44 JVéhány napja már nem elég jól vagyok.”*5 JDe á, az ki van zárva.”46 ,A tagdíjakat akinek hátraléka van az tessék és sürgősen fizesse be”*1. „a falon van egy körülbelül nem tudom hány méter hosszú valamilyen felirat”48 Jdén Kamerun volt a brazilok,”49 ,Azt hiszem, hogy egész biztos, hogy egy német nő bírja a legöntudatosabbban levenni a melltartót.”50 ,A minap is megfigyeltem, hogy’ elrohannak a / percek”51 JEppen az / Operettszínházból jönnek / kifelé. Méghozzá a Marica / grófnőből.”52 „De már hogy mit. Azt nem tudni.”55 ,Egerszegi száz méteren kétszázat ráverne Johnny Weismüllerre, sodrással szemben, de sőt mai másod- osztályú hosszútávfutók köröznék le Nurmit.”54„sokkal nagyobbak kicsit.”55 „De van már belőle, a könyvből, egy ugyanilyen hasonló.”06 „Vagy elbújni valahová, hogy az megoldana bármit is. ”57 Jlyen elég egyszerű. ”58 Az iskolában, magyar

398