Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Farkas Zsolt: Irodalmon-inneni alak-zatok Kukorellynél
órán (és más órán is), az ilyen mondatokat kijavítja a tanár: ezt így nem mondjuk. Felhívja a tanuló figyelmét arra, hogy nem helyes. És helyesen teszi. Ez az apró példa is jól szimbolizálja, milyen óriási változások történtek az irodalomfelfogás terén. Ha kinyitunk egy magyar nyelvtankönyvet, biztosak lehetünk benne, hogy a benne szerepló' példamondatok - mondjuk egy mondatelemzéshez - Arany Jánostól lesznek, Kölcseytól, Kosztolányitól.69 A helyesség mintapéldányai. Nyilvánvaló, hogy ismeri e helyesség kritériumait. Ezt, bár nyilvánvaló, szükséges megjegyezni azoknak, akik a szépirodalommal szemben erősen konzervatív elvárásokkal lépnek fel. Akik minimum azt várják tóle, hogy nyelvtankönyvekben idézhető mondatok légynek benne, a tanulóifjúság épülésére. És bizony, Kukorelly nem ilyen ad usum delphini // m szerző. (Megcsináltság, műgond, újraírás) A Kukorelly-féle „helytelenkedésnek”, amilyen legitim, olyan terméketlen olvasata a felháborodós. Szó sincs naiv dilettantizmusról, irodalmiatlanságról, műveletlenségről, a nyelvi gondosság hiányáról. Talán az eddigiekből is kiderül, súlyos tévedés lenne az a feltételezés, hogy Kukorelly csak úgy odakeni a szövegeket, ripsz-ropsz leírja, csak győzze követni élő-beszédének gyorsaságát. Rendkívüli műgond, kitartó mérlegelések, állandó aggodalmas pepecselés a legutolsó névelővel is - ez jellemzi alkotói módszerét. Ha máshonnan nem, a többször megjelentetett és mindújra átírt daraboknál látszik ez; azon a kényszerességen - és ez, tegyük hozzá, a saját, korábbi szövegekhez való meglehetősen ritka alkotói hozzáállás -, hogy belenyúl a régebbi szövegekbe, pofozgatja, javítgatja, átrendezi őket. A változtatások a legtöbb esetben nem radikálisak: legfőképpen a kész szövegek újracsoportosítását illetve kihagyását jelenti, mint A Memória-part német változata esetében (pl. - bánatomra - szétszedi & Javulásokat, néhányat kihagy, elhagyja a tizenkilenc soros formát stb.), vagy az Egy Gyógynövény-kút, amely a szerző addigi költői életművének saját kanonizációs kísérleteként értelmezhető.61 Magukba az újrapublikált szövegekbe rikán nyúl bele alapetően - akkor már inkább kihagyja. Legtöbbször csupán néhány írásjel, szó, esetleg mondat elhagyását, átírását, megcserélését fedezhetjük fel egy-egy új változaton. Ez nyilvánvalóan megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy a szöveg például ténylegesen ready-made-szerűen élőbeszéd-imitáció lenne, annak minden fésületlen- ségével, trehányságával. S ha történetesen ezt a benyomást kelti, az is nagy- nagy műgond eredménye. Hiszen mi szükség lenne ilyen szövegben egy „s” „és”-re vagy egy pont vesszőre cserélésére, és efféle aprólékos átírásokra. (Végre egy nem ízlésítéletre alapozódó érv.) „Látom, hogy nagyon meg vannak csinálva. Patikamérleget használ, és ráteszi még a szóközöket is. Addig csinálja a rendet a szövegben, amíg minden elmozdíthatatlanná nem válik. És mégsem tiszteli túlságosan.”62 ,Patikámérleggel-mérlegen mesterkedik/dol- gozik, és túlpontosan, hogy már-már visszatetsző.”63 „Minden ellenkező látszat ellenére ez a költő nagyon megcsinálja a verseit... Nem tudom, mennyit dolgozik egy versen, de úgy érzem, sokat. Ami ennyire görcsök nélküli, s mégsem könnyű, az nem adódik ingyen.”64 Ez a műgond, vagy megcsináltság, természetesen nem érték-, hanem leíró 399
