Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Martos Gábor: Baj van. Nincs baj

játosan egyéni világlátás nyomai fedezhetők fel, melynek központi témái egyfelől a mindennapi - sokszor éppen a „legalját” mutató, s mint ilyen, néha az orbáni vagy a sánthai szabadsz áj úsággal megszólaló - (Korunk családja), máskor viszont épp ennek ellentéte, a mindent megszépítő' szerelem (Réka a kertben); vagy néha akár ennek a kettó'nek a furcsa, fanyar humorban megjelenő' „egymásbamosódása” (Félrelépés). Egyébként is: ez a hol rajongva lelkesedő', hol mindenen egy vállrándítással túllépő kettős (élet)szemlélet élesen végigvonul Demény Péter kötetén. S nyilván az sem véletlen ezek után, hogy ebben a kettősségben (vagy épp e kettősség között) a költő oly sok versében keresi - saját magát. S ez az önkeresés - összefonódva a kötet megannyi Krisztus- és Isten-versével - jut majd el végül oda, hogy az önkeresésből kibontakozó képre lassanként rákopírozódik a Krisztus-kép („itt kell kopott Krisztussá válnom” - Leköpöttek), mely szerepben azonban a magamagát kereső költő szintén nem lelhet megnyugvásra („... Hiába rimánko- dom annyit / Isten, az apám, elhagyott” - Földsáv), nyilván már csak azért sem, hiszen máshol pedig éppen arról ábrándozik, Imgy „... Művének (...) csúcspontjaként / A Jézus Krisztust szembeköpné...” (Ébrenlét). S épp ez a kettősség, illetve a kettősség között való önmagát kereső bizonytalankodás (v. ö. Kelemen, Benő) az, ami minden formanyelvi hasonlósága ellenére is (még?) élesen megkülönbözteti a Demény Péter költészetét (mondjuk) a KAF-étól.

Ennek ellenére Demény Péter költészete máris igazán tiszteletreméltó elismerésben részesült: 1995. június 2-án, a Romániai írószövetség 1994. évi díjainak átadásakor a szerző két másik Mentor-elsőkötetessel, Jánk Károllyal és Vida Gáborral (és a szerb nyelven alkotó Blagoje Csobotinnal) együtt vehette át az 1994-es év legjobb nemzetiségi szerzőinek, s egyben az év legjobb elsőköteteseinek járó díjat.

S talán ez a „díjeső” is hozzájárult ahhoz, hogy - a már idézett, az elsőkötetes szerzők köteteinek kiadása körül az elmúlt években kialakult problémák megoldásaként - 1995 végén a Forrás-sorozat kiadását a Kriterion Könyvkiadótól (mely a jövőben mindössze évi két új Forrás-kötet megjelentetését tudta volna vállalni) hivatalosan is éppen a marosvásárhelyi Mentor vegye át (évi hét-nyolc első-kötet megjelentetését ígérve), mégiscsak fenntartva így a romániai magyar irodalomban ezt az eddig is már oly sok kiváló szerzőt útjára bocsájtó sorozatot. A két kiadó között létrejött szerződés értelmében a Mentor kötelezte magát, hogy továbbra is (Forrás emblémával és sorozat-megjelöléssel) kiadja az erdélyi magyar fiatal alkotók első köteteit (a szerződés egyik pontja szerint amennyiben a Mentor három egymást követő évben egyetlen új Forrás-kötetet sem jelentetne meg, a sorozat kiadásának joga visszaszáll a Kriterionra); arra pedig, hogy valóban mindig a felfedezésre, illetve a pályán elindításra érdemes szerzők kerüljenek a kiadó asztalára, illetve hogy a megjelenő kötetek továbbra se hozzanak szégyent a korábbi Forrás-színvonalra, arra garancia lehet a Mentor mellett működő Látó, a fiatal tehetségek felkutatásával .hivatásszerűen” foglalkozó folyóirat, valamint a Mentor kiadói tanácsának (egyúttal a Látót is jegyző szerkesztőkből álló, s fentebb már idézett) névsora.

S pontosan ezen kiadói tanács tagjainak a munkája nyomán tavaly novemberben (a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár alkalmából) már meg is

389