Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Vári Attila: A holtak kárpótlása (esszé)
mikéntjéről, sőt hogyanjáról döntsünk odabenn, s javasolom, hogy azonnal alakuljunk át nyilvános plenárissá. Hölgyeim, jöjjenek. * így eshetett meg az a hallatlan dolog, hogy a Surlott Grádics törzsvendégei és a negyvenévi elnyomatás hamvából főnixként fóltámadó Édes Lyuk vagyoni kárpótlásban részesült utolsó tulajdonosa, Elvira, valamint az Amerikából csupán az igazságosságért hazatérő Jozefa Stevánia Spinelák, a katolikus és református, valamint izraelita temetők kapujára a következő feliratot szerkesztették. „Tisztelt gyászolók! A sírkertben a tényleges kárpótlás miatt csak ideiglenes temetéseket eszközölünk. Abolsevizmus negyven esztendeje alatti elfóldelések miatti törvénytelenség-érzetünkből fakadó igazságérzetünk szerinti határozatunkig, a hantok lebetonozása, emlékművek állítása kerülendő. Halottaik iránti megértéssel, az önök megértésében is bízva A HOLTAK KÁRPÓTLÁSÁRA ALAKULT KEGYELETI ALAPÍTVÁNY KÚRIÁJA.” Még egy figyelemreméltó dolog történt. A nyilvánosház cégtábláján az Édes Lyuk (női zenekar) alapíttatott 1884 szövegrész alatt megjelent egy felhívás: „Kárpótlási jegyet napi áron beszámítunk.” A hirdetés megjelenése után meredeken zuhanni kezdtek a kárpótlási jegyek árfolyamai.- Ezek a kurvák tudnak valamit - mondta Ötödik Békái a Surlott Grádics törzsasztalánál. — Ha csak beszámítanak, az azt jelenti, hogy ez a kárpótlás annyit sem ér, mint egy...- Ki ne mondja - kiáltott rá Baloghné, a tulaj felesége, aki köztudottan nem szerette a kamatyolás, kettyintés, combhegedülés, megdugás szavakat... 20
