Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Wlodzimierz Bolecki: Kellemetlen igazságok

költeményeket szavalnak (átkozván a muszkát és a németet) és megünneplik szüleikkel a grünwaldi csata évfordulóját. Tehát a szülők: mindent megtesznek azért, hogy a lehető' legjobb hazafias nevelést kapják4. De mind a gyerekek, mind a felnőttek olyan mélyen azonosulnak a történelmi alakok hazafias szerepeivel, hogy hamarosan minden emberről nemzeti minősítéssel együtt beszélnek a házban. így hát egyre többször hall a kis Henryk becsmérlő elnevezéseket a felnőttektől: „muszka, tokos, ruszki, zsidrák, litvomániás”.

Nem tudjuk, mikor és hogyan lesz a „másságból” „idegenség”, a „különbözőből” „ellenség”, a hazafiságból sovinizmus és idegengyűlölet.

Még a kis Szeijozsát, Henryk legjobb barátját is „ok nélkül” - csak mert orosz - „lemuszkázza” valaki, amit a fiú a lengyelek orosz gúnynevével viszonoz: „paljacsiska”.

Minden felnőtt rendjén valónak tartja ezt a felosztást, mintha valamiféle természetes világrendet képezne le, és csak a régimódi Pafcia nem akarja és nem tudja megérteni ezt. Nem fogadja el a szeretett férfi, Leon döntését sem, aki 1920-ban csatlakozik a bolsevikokhoz. így hát amikor Pafcia tántinak látnia kell, hogy a világban egyre erősebb az „intolerancia”, ezt valamiféle járványnak tartja, amitől az embereknek elborult az elméjük. Atánti úgy gondolja, hogy az emberek egyszerűen felhagytak a normális viselkedéssel, és hagyták, hogy meghülyítsék őket mindenféle téveszmékkel. Pafcia tánti - magyarázza az elbeszélő - „nem érthette meg a politikai szembenállás keltette ellenségeskedést”, szívből utálta a túlzásba vitt hazafiságot, és utálatát idővel kénytelen volt kiterjeszteni arra az új pártos hazafiságra, ami már nem volt tekintettel senkire és semmire. A tánti viszont úgy élte le egész életét, hogy jóindulattal viseltetett mások iránt. Nem járt egyetemre, keveset olvasott, hogy tudta volna megérteni, hogy azt az igazságot, amit ő magától értetődőnek tartott, mostantól felváltotta az immár kizárólagos politikai igazság!”

Amikor aztán egy nap arról vitatkozik a szakácsnő a mosónővel, hogy „emberek-e a zsidók”, a kis Henryket természetimádata menti meg az elhatalmasodó tébolytól. így hát a hazafias könyveket felváltják a természettudományos művek, már nem katonásdit játszik, hanem madarakat tart.

Az elbeszélés persze bővelkedik olyan részletekben, amelyek megfeleltethetők Mackiewicz életének és családja történetének, de ez egy más tanulmány témája lehetne.

Ugyanakkor úgy is olvashatjuk a novellát, mintha Józef Mackiewicz ebben foglalná össze legfontosabb gondolatait a XX. századi nacionalizmus következményeiről. A hazafiság, vagyis az ország és az emberek iránti szeretet agresszív nacionalizmus, vagyis a másik ország és más emberek iránti gyűlöletté válktozik - Józef Mackiewicz ebben látta a XX. század signum tem- porisá t.

Mackiewicz azt írta magáról, hogy „elsorvadt benne a nacionalizmus iránti érzék”. Az antiszemitizmus vagy a filoszemitizmus, a németbarát vagy németellenes érzelmek és más effélék ugyanúgy távol álltak tőle, mint „bármely

4 Lásd ezzel kapcsolatban Mackiewicz eg)- megjegyzését 1949-ből: „Még egy akkora író. mint Sienkiewicz is olyan mély ellenszenvet táplált a svédek iránt Czestochowa ostroma miatt, hogy a világ minden kincséért sem utazott volna Stockholmba, amikor meghívták, mert nem akarta látni azokat a XVII. századi háborús bűnösöket. Ez nem anekdota, hanem igaz történet.”

252