Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Wlodzimierz Bolecki: Kellemetlen igazságok
ügye című regényének hcíse az „orosz Dreyfus”, de szerepelnek benne lengyelek és zsidók is. Mackiewicz műveinek állandó témája az a XX. századi ideológiákra igen jellemzó' szemlélet, amely arra kényszerítette az embereket, hogy bizonyos kategóriák szerint érzékeljék egymást: előbb nézzék a nemzetiséget, a fajt, a társadalmi osztályt, és csak utána az egyént, a konkrét embert. Egyébként Mackiewicz első ismert könyve, a Lázadás a lápvidéken is a „külföldiekről” - az ország keleti területein élő, nem lengyel nemzetiségű emberekről szólt. Lengyelország és a lengyelség - ezek a fogalmak nem jelentettek nekik semmi jót. És Mackiewicznek volt bátorsága megírni ezt. Köztudott, hogy egész életművében olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről „nem kell hangosan beszélni”2. Nemcsak a politikai problémákra gondolok, melyek elhallgatására sok éven át ügyelt a kommunista cenzúra. Vannak sokkal kényesebb kérdések is, a lengyel alkat problémái, a sztereotípiák, a fóbiák és torzulások - itt még nagyobb a hallgatás. Józef Mackiewicz családja és rokonsága - ez tipikus volt a hajdani Litván Nagyfejedelemség területén - több nemzetiségű volt, így Mackiewicz már ifjúkorában igen fontos tapasztalatokat szerzett a sztereotip „nemzeti” nevelés és a tényleges, mindennapi emberi kapcsolatok szembesítéséből. Jégpálya című elbeszélése, az egyik legkorábbi írása két gyerekről szól, egyikük gazdag lengyel családban született, a másik egy szegény orosz tisztviselő fia. A történet Szentpétervárt játszódik a század elején. Amíg a gyerekek korcsolyáznak, nincs köztük semmi különbség, jó barátok és boldogan játszanak. De a két család otthon elzárkózik egymástól, s mi több az orosz tisztviselő szegény családja sokkal rosszabb körülmények között él, mint a gazdag lengyelek, noha ez utóbbiak mégiscsak „rabok” volnának az orosz birodalomban... „Rabnak születtem, pólyás koromban láncra vertek” - ez volt a hazafias nemzeti tudat legáltalánosabban elfogadott megfogalmazása, így vallott erről a nemzeti költő a nemzeti eposzban, a Pan Tadeuszban. Józef Mackiewicz viszont megszegi elbeszélésében a lengyel irodalom alapszabályát, amely az egész XIX. század alatt a függetlenségi érzelműek tízparancsolatába tartozott. Röviden szólván Mackiewicz bemutatta, hogy a XX. század elején már nem estek egybe Oroszországban a nemzetiségi és a társadalmi-politikai kritériumok. Ebből a megfigyelésből kiindulva Mackiewicz pályája későbbi szakaszában kifejtette, hogy Oroszország a XX. század elején egyre inkább liberális állammá vált, amelynek fejlődését 1917-ben megszakította a bolsevik forradalom.3 2 Ezen a címen jelent meg Józef Mackiewicz legismertebb regénye (a ford.). 3 Lengy el ország középső részéből nézve Oroszország „Európa csendőre” és a lengyel függetlenség ádáz ellensége volt - ezen alapult a függetlenségi mozgalmak és a Lengyel Szocialista Párt (s azon belül többek között Józef Pilsudski) szemlélete. Mackiewicz szerint ez a felfogás nem tette lehetővé, hogy átlássák a különleges nemzetiségi viszonyokat magában Oroszországban és számoljanak azzal a fejlődéssel, ami 1905 után kezdődött Oroszországban és - a februári forradalom után - nyugati típusú alkotmányos monarchiává alakíthatta volna az országot. Ez a megjegyzés kapcsolatba hozható Józef Mackiewicz későbbi pályaszakaszának egyik legfontosabb tézisével, mely szerint alapvető különbség van a despotikus orosz önkényuralmi rendszer és a szovjet kommunizmus totalitárius, ideologikus rendszere között . Józef Mackiewicz szerint a két rendszer teljesen más, a bolsevikok elsődleges célja az volt, hogy elpusztítsák a kultúrát és az orosz liberális értelmiséget. 250
