Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Józef Mackiewicz: A kommunista provokáció

változtat, hogy Nyikita Hruscsovot, az ukrajnai párt akkori titkárát személy szerint nagyobb felelősség terheli a kulákok megsemmisítéséért és a magyarországi gyilkosságokért, mint Eichmannt a zsidók megsemmisítéséért. Eichmann nem tartozott a hitlerista párt vezetői közé és nem tett közzé gyújtó hangú felhívásokat gyilkosságra a Völkische Beobachter hasábjain. Hruscsov viszont a következőket írta a párton belüli ellenzékről a moszkvai Pravda 1937. január 31-ei számában:

„Dögletes bűz árrad ezekből az ocsmány, mocskos torz szülöttekből. Ezek a gyilkosok pártunk szívét és agyát vették célba. Ok emeltek kezet Sztálin elvtársra... Kezet emelvén Sztálin elvtársra kezet emeltek mindarra, ami a legdrágább az emberiségnek, hiszen Sztálin - az egész haladó emberiség reménye és vágya, messze fénylő fáklyája! Sztálin - a mi győzelmünk. Az aljas gonosztevők megkapták megérdemelt büntetésüket... A Szovjetunióban eltiporták ezt a kígyót!”

Az ukrajnai népirtást pedig így dicsőítette a Visztyi Centralnoho Vikonav- csoho Komitetu USzSzR 1938. június 25-én megjelent 144. számában:

„Most, amikor lelepleztük e söpredék... az ukrán burzsoá nacionalisták... cselszövését, tudjuk jól, hogy Neked, Sztálinunk, Neked vannak a legnagyobb érdemeid ennek a söpredéknek a leleplezésében. Köszönjük Neked és köszöntünk Téged, Nagy Sztálin, és legjobb tanítványodat, Nyikolaj Ivanovics Jezso- vot! Köszöntünk Titeket, akik eltiportátok ezeket a férgeket.”

„Dög, kígyó, söpredék, férgek” stb. - talán ezek is vannak olyan durva kifejezések, mint amilyeneket a hitleristák használtak a zsidókra. Felmerül hát a kérdés: hol, milyen isteni vagy emberi törvénykönyvben van kimondva, hogy a fajok vagy nemzetiségek üldözése nagyobb bűn, mint a társadalmi csoportok, vallási felekezetek vagy bizonyos világnézetű emberek üldözése? Ha csak azért ölnek meg embereket, mert zsidók, az mitől nagyobb bűn annál, mint ha csak azért ölnek meg embereket, mert a vagyonuk elért egy bizonyos szintet, vagy csak más eszményeknek hódolnak? Ugyanakkor Eichmannt alat- tomban elrabolták, lábbal tiporván az egész civilizált világban kötelező érvényű törvényeket, az egész világ szeme láttára, és nem tiltakozott egyetlen „emberi jogi szervezet” sem, majd felakasztották - míg Hruscsovot, ugyanezen civilizált világ szeme láttára koszorúkkal aggatják körül Indiában, mint a szent tehenet, Franciaországban az egykori királyi ágyba fektetik, és úgy vigyáznak az egészségére, hogy az emigránsokat, akiket nem sikerült legyilkolnia, szigetekre deportálják, nehogy elrontsák az étvágyát valami ellenséges tüntetéssel. És a szabad világ vezető államférfiai nyájasan kezet szorítanak vele, pohárköszöntőt mondanak az egészségére a banketteken, hosszú életet kívánnak neki.

Ez természetesen nem azért történik így, mert az egész világ szereti a zsidókat, és mondjuk, nem szereti az ukrán parasztokat. Hanem azért, mert enged a pszichológiai nyomásnak, nemcsak a háborúból ránk maradt szabályoknak, nemcsak a „reálpolitika” és a propaganda nyomásának, hanem a vezető értelmiségi köröknek is, amelyek kialakítottak egyfajta irányzatot, szellemi orientációt, olyan légkört teremtettek, amely nem kedvez az emberi individualizmusnak, s ezáltal korlátozzák az összehasonlítás szabadságát.

238