Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Józef Mackiewicz: A kommunista provokáció

túlzóak - 1 700 000 embert végzett ki a Cseka mindössze egyetlen esztendő' alatt (1918-1919), és csak Dél-Oroszország területén. Kubanyban azzal szórakoztak, hogy karddal sújtottak le a nyitott sír mellé állított foglyokra; Caricinban (a későbbi Sztalingrad-Volgogradban) régi bárkák fenekén tartották a foglyokat, tömegeket zsúfoltak be oda, összezártak férfiakat, nőket és gyerekeket, embertelen körülmények között, saját ürülékük rettenetes bűzébe, majd elsüllyesztették őket a Volgán; Harkovban a skaplolásra specializálták magukat, és lenyúzták az úgynevezett „kesztyűket”... stb.

Az összehasonlított adatok azt mutatják, hogy a bolsevik Cseka, későbbi változataival - GPZ, NKVD-KGB, MGB és MVD - egyetemben több, mint 40 év alatt számszerűen nagyobb „genocídiumot” követett el, mint amilyet a Gestapónak viszonylag rövid idejű fennállása alatt módjában állt elkövetni.

Iszak Babel megérdemelt írói sikereknek örvend Nyugaton. De felhívom a figyelmet arra, micsoda közfelháborodást keltett annak idején Georghiu román emigráns író, a 25. óra szerzőjének leleplezése, vagy emlékezzünk arra, milyen világra szóló botrányt kavart az Académie Goncourt, amikor meggondolatlanul kitüntette Vintila Horia emigráns írót Dieu est né en exil című könyvéért. Pedig egyik író sem szolgált soha olyasfajta szervezetekben, mint Babel, csak „úgymond” a múltban olyan nézeteknek adtak hangot, amelyek nem egyeztethetők össze a manapság kötelező nézetekkel.

Azért foglalkozom Babel személyével, mert az összehasonlító vizsgálat tárgya lehet. Egyébként nagyszerű író. Többek között gyűlöl mindent, ami lengyel, különös tekintettel a katolicizmusra. Könyveiben sok blaszfémia és szentségtörő jelenet található. Leír egy katolikus papot, aki a templomban, a feszület szögeire akasztja ki száradni házvezetőnője melltartóját; azt írja, hogy Debóra hercegnő Krisztus szeretője volt és így tovább. - A hithű katolikusnak tartott krakkói Tygodnik Powszechnyben egy katolikus írónő, Starowieyska- Morstinowa így ír Babel műveiről: „... ez a brutális realizmussal ábrázolt élet ugyanakkor... gyönyörű chagalli kompozícióba rendeződik. Itt minden sültrealista és látomásos egyszerre. Milyen gyönyörű! Egyszerűen lenyűgöző ennek a világnak a gazdagsága és nyüzsgő elevensége... Micsoda író! Valóban méltó arra, hogy a nagy orosz próza legnagyobbjai közé soroljuk. Miféle írói mesterség ez... amely képes arra, hogy mindent átemeljen abba a sztratoszférába, ahol már értelmüket vesztik az olyan szavak,mint a szép és a csúnya ... És csak ez a szó marad meg nekünk: gyönyörű.” (1961. X. 1.)

Én személy szerint elsőként tiltakoznék, ha Iszaak Babel könyveit bármiféle indexre akarnák tenni. Személyes véleményem mégsem cáfolja azt az objektív állítást, hogy 1941 előtt a világ egyetlen katolikus írója sem írt volna ilyen recenziót erről a könyviül, és nem volt olyan katolikus lap a világon, amely hajlandó lett volna ilyen recenziót közölni erről a könyvről. A látszat azt mutatja, hogy itt valamiféle pozitív fordulat következett be, előrelépés történt a tolerancia területén, sokféle nézet megférhet egymás mellett. - Valójában ez durva tévedés, félrevezető jelekből levont hibás következtetés lenne. Hiszen ez inkább arról a kollektív elfogultságról tanúskodik, amely többek között a „nyitás balra” stratégiájában, még az olasz kereszténydemokraták politikájában is kifejeződik.

234