Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Józef Mackiewicz: A kommunista provokáció
JÓZEF MACKIEWICZ A kommunista provokáció 1. Lefelé a lejtőn Amikor a múlt századi Oroszország egyik legkiválóbb ügyvédje, a lengyel Spasowicz 1871-ben, Szentpéterváron felszólalt a 79 „nyecsajevista” nihilista - róluk mintázta Dosztojevszkij az Ördögök szereplőit - híres perén, azt mondta a védőbeszédében: „Egy lengyel sok mindenre vetheti tekintetét a múltban, amelynek emlékezetétől hevesebben dobog a szíve. Ha feltárul értelme előtt eme bíborban és aranyban tündöklő múlt teljes nagysága, a karjaiba veti magát, hogy a nemzeti romantikával melengesse demokratikus ábrándjait; Az oroszok múltja nagyon szegényes, a jelen sivár, nyomorúságos és kopár, mint a sztyeppe, ami határtalan ugyan, de azért ott is vannak mérföldkövek. Az orosz iijak igen jellemző vonása, a radikalizmus onnan ered, hogy ez az ifjúság nem talál semmi biztosat, amiben megkapaszkodhatna; ezt a hagyományos kultúra hiányával szokás magyarázni...” Nyilván nehéz lenne pontosabban összefoglalni néhány szóban a lengyelek több nemzedék által kialakított jellemrajzát, amit a történetfilozófia és a lengyel irodalom is átvett. Ebből vezettek le minden felkelést és forradalmat az első világháború előtt; mindent, amire hatottak a lengyel nemzeti romantika eszményei az ország felosztását követő időszakban, beleértve Piísudski jelmondatát is, amely szerint azért szállt fel a „vörös villamosra, hogy kiszálljon a Lengyelország megállóban”. Jól illik ehhez a jellemrajzhoz egy kései gesztus - megvetően legyintettek, amikor 1944 elején Varsóban, a földalatti erőkhöz tartozó személyekkel folytatott beszélgetések során megpróbáltam felhívni a figyelmet a szovjet megszállás veszélyeire. Ezt a választ kaptam: „Mi, akik az eszelős terror ellenére is képesek vagyuk hatékony ellenállást kifejteni, képesek voltunk fényes nappal agyonlőni egy KuczerátL. Ha kivégeztük a Gestapo és az SS főnökeit, ne tudnánk elbánni egy Putra- menttel vagy más hasonlókkal, akik orosz zsoldba álltak?! Ez nekünk gyerekjáték!” - így beszéltek a népszerű hagyományokon nevelkedett lengyel közkatonák. Hogy juthattunk hát idáig? Néhány évvel a második világháború kitörése előtt Slawoj-Skladkowski miniszterelnök demonstratívan benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek, így tiltakozván a crimen laese maiestatis ellen, amit a krakkói érsek önkényes döntésében állapított meg, amelynek értelmében Pilsudski marsall koporsóját átszállították a Wawelbe, az ezüstharangos kriptába. Nagy felzúdulás volt az egész országban és sok ellenséget szerzett magának a krak224
