Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 2. szám - Pomopgáts Béla: Erdély sorsa
titkos tárgyalásokat folytattak az antant képviselőivel, s ennek eredményeként augusztus 17-én Bukarestben titkos szerződést írtak alá. A megállapodás értelmében a román hadsereg augusztus végéig támadást indított a Monarchia ellen, Németországgal pedig megszakította gazdasági kapcsolatait. Románia jutalomként megkapja Erdélyt, a Bánságot és a magyar Alföld keleti peremvidékét, valamint Bukovinát, s a hadművelet támogatására kilátásba helyezték az orosz hadsereg, illetve a szaloniki francia expedíciós haderő segítségét. A román kormány katonai vállalkozása azonban balul ütött ki, s noha Erdélybe sikerült benyomulnia, a gyorsan egybegyűjtött osztrák-magyar csapatok, és főként a Mackensen tábornagy vezérletével Bulgária felől támadó német seregek néhány hónap leforgása alatt visszaverték a román támadást, sőt megszállták a Havasalföldet, és elfoglalták Bukarestet. A román hadsereg állományának fele elesett, megsebesült vagy fogságba került, a maradék haderő Moldvába - az orosz csapatok védelme alá - menekült, a király és a kormány pedig Iasi-ba tette át székhelyét. Ezután hosszas fegyverszüneti alkudozás kezdődött, Bratianu kormánya azonban csak akkor szánta el magát a komolyabb tárgyalásokra, midőn az 1917-es bolsevik forradalom után az orosz haderő összeomlott, és a Lenin vezette kormány Breszt-Litovszknál békekötésre kényszerült. Első alkalommal 1917. december 9-én Focsaniban kötött fegyverszüneti egyezményt a központi hatalmak katonai parancsnoksága és a román hadvezetés. Aromán kormány az egyezményt annak aláírása után nyomban megszegte, ugyanis a csapatok átcsoportosítását tiltó rendelkezésekkel szemben, felszabadult haderejét Besszarábiába vezényelte át, hogy kihasználva az orosz katonai összeomlást, megszerezze magának ezt a románok és ukránok által lakott tartományt. „Románia - mondotta erről Nagybaczoni Nagy Vilmos, aki annak idején megírta az 1916-os erdélyi és havasalföldi hadjárat történetét - tehát nem átallotta volna szövetségesét is megrabolni. Nem átallotta a túlnyomóan orosz lakosságú Besszarábiát kihasítani annak a szövetségesnek a területéből, mely még néhány hónappal ezelőtt véres áldozatokat hozott Moldva megmentése érdekében.” Ezt követve újabb tárgyalások indultak meg a két vezérkar között. Időközben az antantpárti Bratianu miniszterelnököt Ferdinánd király Avarescu tábornokkal, majd tekintettel arra, hogy ez nehézségeket támasztott a béketárgyalások megindulása során, Marghilomannal, a német politikai orientáció régi hívével váltotta fel. A Stirbey herceg bufteai kastélyában tartott béketárgyalásokon bizonyos ellentétek keletkeztek a német, az osztrák-magyar és a bolgár kiküldöttek között: a német kormány ugyanis a szövetségi szerződést megszegő Ferdinánd király távozását óhajtotta, s Romániától jelentékeny gazdasági koncessziókat követelt, Bulgária pedig a Duna-delta északi vonaláig akart annektálni román területeket. Románia érdekeit tulajdonképpen Czernin gróf osztrák-magyar külügyminiszter védte meg, akinek nemcsak a királyt sikerült trónján megtartani, hanem a román gazdasági érdekeket is érvényesíteni tudta, sőt azt is elérte, hogy Constanzánál Romániának - a bolgár követelések ellenére - tengeri kijárata legyen. Tisza István magyar miniszterelnök 1918. február 27-én Czerninnek átadott emlékirata hiába követelte, hogy a Monarchia kormánya tanúsítson 151
