Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Fábián László: A remény lárva-arca (esszé)

Az ember fölfogta, bogy az élő életét a Napnak köszönheti, hogy igazi forrás a Nap. Még a mélytengerek sötétjének titokzatos lakói esetében is, hiszen a Nap melege nélkül életelemük, a víz jéggé dermedne.

A Nap-kultuszok - mondhatjuk ki sommásan - az élet kultuszai voltak.

Hermész aranypálcája egyetlen sugarcskája csupán ennek a ragyogásnak.

De sugár és fény és — természetesen - élet(jel).

Csakhát ahogyan születésünk (a fajé, de méginkább az életé) kozmikus értelemben a Naphoz kötődik, amely már vagy öt milliárd éve tevékenykedik, azonképpen az elmúlásunk (az élet megsemmisülése) is a Naphoz kötött: újabb öt milliárd év múlva a Nap központi hidrogénkészletei kimerülnek, a csillag vörös óriássá válik, a föld fólszínén hétezer CT körüli hőmérséklet oltja ki az élet csíráit is.

De mit jelent ez?

Egy kalibrált örökkévalóságot?

Aligha.

Isten nemcsak a naprendszer ura, de az egész világmindenségé. Az ateisták is az egész univerzumban kutatják nem-létét (Hawking). Az öröklét helye topográfiailag ismeretlen. Az univerzum végtelen. A végtelennek minden pontja középpont. Isten a középpontban van. A keresztény kozmológia másként gondolkodik a kozmikus jelenségekről, mint a materialista tudomány. Mitöbb, az emberiség eredeti tudása sem volt materiális jellegű.

Lehet, hogy az ember félelmét elsietett materializmusa okozza?

De az is lehetséges, hogy földi életünk kicsiben, hiszen nem rendelkezik akkora energiával, mint a Nap, leképezi az éltető égitest kozmikus sorsát. Esetleg a világegyetemét, amely keletkezett és amely meg fog semmisülni.

Érdekes, hogy erről bizonyos tudással a legkülönbözőbb mítoszok rendelkeznek. A Kalevala éppúgy tartalmaz kozmogóniai képeket, mint az ugariti eposzok vagy az amerikai indián mitológiák. Az sem kizárt, hogy egyfajta ismeret az emberben genetikailag is kódolva van. Amikor először „nyúlt utána” egy halottjának, abban a mozdulatban ez a kód irányíthatta. Észrevette a veszélyt, és ki akarta kerülni, mielőtt még magát - személyében - közvetlenül fenyegetné.

Kapóra jött a vörös por. A hasonelvűségen alapuló mágia.

Nem tudjuk, mennyi az az öt milliárd év, ami a legjobb esetben is hátra van.

Nem tudjuk összevetni a Teremtés hét napjával, amely napok valószínűleg kozmogóniai értelemben „napok”, ekképpen tartamukat nem ismerjük. Különben sem lehet nagy különbség az örökkévalóságban pillanat és évezredek között, mivel - idő híján (az örökkévalóság az idő hiánya) - ezek a tartamok nem értelmezhetők.

A mesében is három nap egy esztendő.

Ez akár igaz is lehet, hiszen annyi munkát kell általában elvégeznie három nap alatt a mesehősnek, ami valójában esztendeig tarthatna.

Más, nagyon is más időket élünk meg különböző helyzetekben: a műalkotás — például - a hegeli „múltjellegénél” fogva, akár az egész emberiség kulturális történetét fólölelheti, mi pedig néhány perc, óra alatt ugyancsak átéljük. Nem részleteiben, hangsúlyaiban azonban föltétlenül. És közben még éljük valós időnket szintúgy.

7