Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Pusztai János: Önéletrajz

Neki is küszöb volt kedvenc tartózkodási helye. Jakabovics Miklós, a kis „osztóvér” képzó'művész úgy bámult Jánosra, mint borjú az új kapura. Látszott, soha nem hallotta a nevét. Majdnem kibökte: Szépirodalmat nem óvasok én, teccik tudni, csak itt né, szakkönyveket, de kapcsolhatott, mert hosszadalmas jajigenezésbe kezdett. Jaj, igen, persze, természetesen, úgy van, na lássa, mégis jó, ha káptalan az ember, feje, vagyis: jó lenne. A szemetes műterem belsejében egy fehémép agyagot gyúrogatott. Jánosnak égett a képe, mit keres itt hivatlanul? Értse meg már végre, hogy nem minden grafikus, festő, szobrász olyan művelt, felvilágosult, mint Toros Gábor. Toros kivétel. A Nagy Kivétel. Szalontán Gábor Ferenc „munkásköltőt” látogatta meg. Gábor Feri társaságában aztán módja adódott Fábián Imre, Bonczos István és Nagy Ilona megismerésére. Fábián Imrének, az Arany János Múzeum őrének elmondta: Váradon vendégeskedett orvos testvérénél, Sándornál. Hosszan beszélgettek. Sándor új költeményeiről és Horváth Imre barátságosságáról értekezett. Fábián Imre bólogatott, mit is csinálhatott volna? Bonczos István betegeskedett; ágyban fekve hallgatta meg János véleményét némely irományáról. Kivirult attól, hogy még akadnak, akik emlékeznek „harcos, forradalmi” munkásságára. Lám, itt Szalontán már végképp elfelejtették. Senki sem lehet próféta a saját hazájában, Pista, csitította Nagy Ilona. Bekötötte fejét és kisietett moslékot adni a disznóknak. Ica, Gábor Ferenc és János Dánielisz Endre tanár háza felé „vették útjukat”. A János sajnálatára, Dánielisz nem tartózkodott odahaza, így az „irodalomtörténeti jelentőségű találkozás” elmaradt. A feleség pálinkát töltött. Megitták és elköszöntek. Gábor Ferenc azt mesélgette, kalapácsnyeleket készít a szalontai kala-pácsgyárban. Költőként Kiss Jenő felfedezettje. Haj, haj, azok voltak a szép napok, amikor megmegjelent náluk a nagy-nagy Kiss Jenő, hogy verseket „hegedüljön” ki belőle, a proliból.Hamarosan áttért Sinka István és Erdélyi József dicsérgetésére. Sinka Pista így, Erdélyi Jóska úgy, adta a bizalmast, a bennfentest, a ,havert, a vagányt (a magányt)”. Felesége mezítláb járkált, nyüsletett a házban, az udvaron, a kertben. Sáros lábujjai közé hagymaszárak, uborkalevelek, bur- gonyainda-maradványok akadtak. Mit szólnál hozzám, ha én is ilyen „lezseren”, ilyen „eredetiskedően” fogadnám otthon a vendégeidet?, incselkedett, kötekedett, gúnyolódott Ica Jánossal hazafelé igyekezve, a Temes- vár-Nagybánya gyorson. János vidult és majdnem vihorászott is. Sámuel Beckettet olvasgatta, ezért felhívta Ica figyelmét, mit ír rengeteg egyéb mellett Proustról szóló tanulmányában: „A barátság társadalmi lelemény, akárcsak a kárpitozás vagy a szemetesládák szétosztása. Szellemi jelentősége nincs. A művésznek, aki nem a felszínnel foglalkozik, a barátság visszautasítása nemcsak ésszerű, hanem szükséges is.” De, hogy könnyedebb legyek, elárulom, mi a neve Malaysia Államszövetség királyának. Tuanku Abdul Halim Muazzam Shah Ibni Al-Marhum Sultan Badlishah. A fene a jódolgát, motyogta Lázár Ilona félálomban. Az Előre közölte János Török Gáborról szóló „rögtönzését”. Szeptember tizenkilencedikén és húszadikán Lászlóffy Csaba vetődött (asszonyostól) Nagybányára. „Irtó” sokat tudott beszélni. Jánosnak nyilvánvalóan lyuk keletkezett a hasában, viszont engesztelődésül arra gondolt: Az író a torony ellentéte: messziről látszik nagynak. Közelről óhatatlanul „profanizálódik”. Befutott Panek Zoltán az Igaz Szótól. Szatmári számot készítenek, adjon írást meg fényképet hozzá. János mentegetőzött: csupán „új

130