Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Bódis Zoltán: Elliptikus írás (-próba) (tanulmány)
(...) kritikának született és soha ezt a természetét levetni nem fogja és nem tudja (...) Az írás csak tagadni tud,27 Az írás elleni fellépés annak állítólagos valóság-hamisító, torzító volta miatt a hagyományos kultúrák része volt.28 Az írásban levő distancia meghiúsítja azt a törekvést, hogy az írás közvetítő, a distancia leküzdésének eszköze legyen. Az írás, ha „mond valamit”, ha közöl, nem csak közössé tesz, hanem közöket hoz létre. A felbontó írásról szóló írás nem vonja ki magát az írás fenti értelmezése alól: az írás itt is tagadás illetve kritika marad. Csakhogy itt magának az írásnak a kritikája, tagadása. Az írás - mint pozitív aktus - egyúttal önmaga negligálását jelenti. Az írásban az írásról felállított tétel íródik szét. Azon a ponton azonban, ahol az írás ingataggá válna, krízisbe kerülne, struktúrájának megfelelően egy a tagadással ellentétes tendencia jelenik meg. Vagy van az életnek olyan fordulata s éppen ez az írás, amelyik szembefordul az élettel, de az igazság tudatában?29 Az írás, amelyet a Hamvas név jegyez, nem áll meg-a nem-nél, nem bontja ki annak problematikusságát, hanem az igen felé folytatja a fejtegetés menetét. A nem és igen helyett a nemből az igenbe mozdul, tagadás és állítás viszonyát vagylagosként fogva fel. (...) a szó „porta ad una nuova distanza (...) -, ahogy Evola mondja30- idézi Hamvas Giulio Evolát. A szóban, az írásban nyíló új távlat (distanza)- az „aranykor építése”. Az írás nem egyszerűen rombol és tagad, hanem megtagadja azt, ami van, hogy az „igazság” nevében újat építsen helyébe: Az írásnak csak akkor van értelme, ha (...) az aranykorról szól. (...) Ez az a magatartás, amelyik először igazolta az írást, és azóta mindig a platoni írást.31 Ez a másik tendencia az írásban nem a negatív, hanem a pozitív pólus felé mutat. Ez az a két végpont, melyek között az írásról mint tárgyról szóló írás mozgott. E két pont (egy ellipszis két gyújtópontja) kapcsán szóba kerül a tűz. Az elsőt a tűz emészti, a második a tüzet táplálja: égessenek el minden könyvet (...) tűzbe, - tűzbe mind, - egy se maradjon! és pnint kiugrott szikrából támadt tűz”, ég és gyújt.32 6. Ellipszis Az írás platonizmusa című írás tehát - úgy tűnik - világos programot vázol, elhatárolhatónak tartva a „kritika valami ellen” és a „kritika valamiért” álláspontját. Ez az elhatárolás ráadásul nem pusztán formális, hisz értékítéletet is tartalmaz. Ami csak bont, az „tűzre való”, ami azért bont, hogy építsen, az „tüzet gyújt”. Azonban az az ítélkezési séma, amit itt az írás utolsó mondata működésbe léptet, működésképtelennek bizonyul, ha erre az írásra alkalmazni próbálom. Bontás és építés - pontosabban az írás lebontása és felépítése - ezen írásban egyszerre van jelen, tehát az írás fele „ég”, a másik fele „éget”. Ezzel azonban meginogni látszik az a hit, amely az írás alapvető 1114
