Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Bódis Zoltán: Elliptikus írás (-próba) (tanulmány)
ismerés szétválasztásával, „történetiesítésével” szemben áll a sensatio szó etimológiája, mely szerint a szó e kettőt egyszerre jelenti: érzékelés és megismerés.) A tárgy, írja egy hegyütt Hamvas a német Gegenstand szót elemezve, „szemben áll”, azaz distanciában, eltávolított állapotban van. Az esszé - ezzel szemben - megállítja az eltávolodást (azaz közeledést), anélkül azonban, hogy státussá válna. JSlem állítok - nem értek - nem ítélek - fontolgatok.*10 A fontol szó eredetében21 megidézi a pénzérmét és annak lemérését, mégpedig úgy, hogy a figyelem középpontjába maga az érme kerül, nem pedig annak beválthatósága. A pénzdarab nem csak valaminek a helyettesítője, nem csak az utalás névértékkel felruházott eszköze: itt magát az érmét kell lemérni. Nem tudom, mit ér, ezért kell „fontolgatni”, mérlegelni. (Fontos itt utalni az esszé szó holdudvarára is: a francia nyelv - melyben az esszé szó és az esszé maga is megszületett - a pénzbecslőt, pénzvizsgálót az essayeur szóval22 fejezi ki.) Ez a „fontolgatás” kísérlet arra, hogy a sensatio ne ’vadászat’ legyen, ne lépjen ki a táncból, azaz a megismerés itt nem eredménye által, utólag kerül bizonyításra, hanem a megismerő a megismerést eredetében próbálja tartani. Nem átlépni, nem túllépni valamin, hanem a lépést tartani. 5. Az írás: nem és igen Az esszé tehát kísérlet arra, hogy ez a köztes állapot - amit Hamvas a „bizonytalan bizonytalanság helyének” nevez - az írásban helyet kapjon. Az írás azonban linearitása, progressziója miatt nem más, mint e helyzetből a rögzítettség felé való folytonos kilépés. Minden elkezdett mondat a mondat vége felé tör, arra hogy megérkezett. (Még töredékes mondatok esetén is véget ér a mondat, abban a pillanatban, amikor töredékként fogom fel.) Az író számára ezért jelent az írás befejezése egyben eltávolodást is az írástól. Kemény Katalin többször is említi, hogy Hamvas „nem törődik” a már elkészült műveivel, „túl van rajtuk”.23 Azonban Hamvas, az olvasó, aki újra olvassa egy korábbi, „leírt” művét, számára is meglepő módon hatása alá kerül, vagyis többé nem a végpont felől látja, hanem az írás felől.24 Az írás hagyományos értelmezése a sensatio szenzációvadászatként való értelmezése. Az írás mechanizmusa a jelentő és az általa hordozott jelentés szétválasztásán alapul, e distancia nélkül, vagy ahol e distancia veszélybe kerül, felmerül a gyanú, hogy az írás értelmetlen. Ezért minden írásnak van tárgya. Azonban minden írás - a tárgya mellett - magáról az írásról is szól. Az írás, ha valamely tárgyról szól - közöl, mond valamit. Az írás, ha az írásról szól, ha a tárgyán túlra észrevétlen figyel, meditációs tevékenység.25 Hamvas Az írás platonizmusa28 című írásának tárgya az írás, de az írásról is szól. Az írás, mint ezen írás tárgya két szempontból kerül bemutatásra. Az alapállás az, hogy az írás: (...) felbomló és felbontó (...) [az] élettagadás (...) mindig lefelé néz (...) valamit ír, ami nem az, ami (...) [Az írás a történelmi] krízisnek eredménye 1113
