Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Mórocz Zsolt: Hamvason innen, Hamvason túl

szerint a „lehetséges lehetetlen” illúziójaként is. Hamvas a Karneválban azt írja: a valóságot az imagináció teremti, és ez a valóság, amelyben élünk, ugyancsak labilis. Századunk nagy kérdése a valóság, majd így szűkíti a lényeget: az őrültek századának nagy kérdése a valóság. Végül a valóság, mint fonna is összetörik és azt olvashatjuk a Bizonyos tekintetben elején, hogy a valóság utolsó nyoma is eltűnt, csak a történet maradt. (Nagy szolgálatot tenne Hamvas olvasóinak az, aki egy rövid glosszáriumot összeállítana életműve kulcskifejezéseiból.)

Szavak a tükörben: tükrök a nyelvben

Hamvas szóhasználata a Védáktól az utolsó jelentó's filozófiai irányzatig, az egzisztencialistákig terjed. A filológiai buzgalom kiderítheti, ha ő maga éppen nem jelzi, hogy kitói és mit vett át. Érdekesebbek azonban saját leleményei, például a Szilveszterben, ahol a helyszínt olyan feltűnően, szándékoltan ködösíti, hogy az vall maga ellen. Itt találkozhatunk a fondorátorral, ami bobikont gyárt. Az olajjal működő fulgurátorral és a fulminátorral, valamint a technika „üdvözítő” voltára utaló mondattal: „Fumigátort gyártottam, a fu- migálást gépesítettem, uraim, senkinek többé nem kell fumigálnia, gombnyomásra, villanymotorral, néhány fillér üzemköltséggel mindenki napi huszonnyégy órát fumigálhatott.” (Akinek ez kevés az élet értelméhez, az századunkban eretnek.) Néhány mondat, amit Hamvas jó húsz évvel a Szilveszter előtt írt le, megfejti a fentiek jelentését: ,A tudomány gondolkodói mindig abból indultak ki, hogy tudásuk az élet minden kérdését alapjában megoldotta”. (Kiemelések mindkét esetben tólem: M.Zs.) Summázva: Hamvas úgy értékelte, hogy a tudomány nem maradt meg önmaga keretein belül - laborban, tantermekben -, hanem kilépve a kutatóintézet falain túlra világnézetté vált. A két idézet ezen fölül pontosan érzékelteti az esszéista és a regényíró Hamvas közötti különbséget. Amit egyszer már az esszékben színéről végiggondolt, azt a regényekben a fonákjáról, sok humorral, gyilkos iróniával újból megteszi. Más a szóhasználata az esszékben, más a stílusa, - amit Dúl Antal szerint Kassnertől tanult - és más a regényekben.

Minden íróra jellemző néhány maga alkotta, vagy ráaggatott fogalom. Németh Lászlóra a harmadik út, a Kisebbségben - a hígmagyar és a mélymagyar -, a Tanú, a minőség forradalma. Ottlikra az Iskola, a hallgatás, az emberi épség és integritás őrzése, a belső szabadság (sérthetetlenség), a létezés-szakma, a kimondhatatlan. Máraira a polgár, Kassa, az európaiság, a személyiség, a magány, a függetlenség, az örök száműzetés, az (ontológiai értelemben vett) emigráns - lét, a nyelv-haza, a par excellence íróság, az ihletettség és rutin. Hamvas alapfogalmai - a hiányolt glosszárium megléte esetén láthatnánk - a kezdetektől alig változtak. Lényegüket tekintve annyi elmozdulás történt, hogy terjedelmük, mint a koncentrikus köröké, állandóan tágult. Néha pedig úgy módosultak, hogy saját ellentétüket is önmagukba foglalták. Hamvas egy-egy jelenséget több fogalommal is jelöl, jelezve, hogy a lényeg, a tartalom változatlan az ősidőktől, csupán a megközelítések, az oda- és onnan vezető utak elnevezése lett más. Központi fogalmaiból könnyedén lehet rekonstruálni alapproblémáit és gondolkodásának irányát. Semmit sem

104