Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)
volt a Széna téren. Ekkor. A pincében megállapodtunk, hogy hát, nem érdemes tovább, aztán ki tudja, hogy merre menjünk. Egyik csoport elhatározta, hogy mennek Hidegkút felé, tehát kifelé, a másik csoporttal pedig elhatároztuk, hogy megyünk föl a Várba. Mert jöttek gyerekek, és mondták, hogy ott minden rendben van, még ott nem mentek föl az oroszok. És akkor fölmentünk a Várba. Na hát aztán, ezt se lehet elfelejteni. Mikor lőttek bennünket, lőtték a Levéltárat. A mostani Fehér Ház, és a Parlament közötti téren ott sorakoztak föl a tankok, orosz tankok, és onnan lőtték a Várat. Égett a Levéltár a fejünk fölött, ott a kapunál. Nekünk is volt egy ágyúnk, azt fólvittük a Bécsi kapuhoz. Itt is tudok a leleményes fiatal gyerekekről beszélni rengeteget. ... soha nem fogom elfelejteni. Csodálatos történet. A Déli pályaudvarról, ahonnan a Széna térre kigurították a pullman vagont, meg a másik vagont, amit ott aztán kisiklatva fölborítottunk, és az volt egy barikád, hosszú ideig, ezek a gyerekek hoztak két nagy hordót, kétszáz literes hordót gurgattak, hoztak, és mi az isten van benne? Kenőcs, fólkenjük az Ostrom utcát. Fölkenték az Ostrom utcát... izé föl kenték az Ostrom utcát, zsír volt, egy kenőzsír, a Déli pályaudvari, ezeket a kocsikat, a gördülő csapágyakat zsírozták be. Fölkenték, jöttek a tankok. Nahát ezt nem felejtem el, az első amelyik följött, és pont keresztbe állt.... hát ez egy csodálatos dolog, ilyenre emlékezni. Ez, ez hősi...- Szóval nem tudtak följönni a tankok?- Nem tudtak följönni a tankok A Juta dombon Mecséry János ezredes katonái harcoltak. Ők voltak azok, akik feltartóztatták a Nagy Imre letartóztatására kijelölt szovjet és ávéhás alakulatokat. A harc változatlan erővel folytatódott, és bármilyen hihetetlen, a forradalom lapja, az Igazság megjelent. A szerkesztőség géppuskatűzben, ágyúdörgés és aknarobbanások hanga mellett dolgozott, mert a New York palotát, valószínű tudták, hogy a forradalmi sajtó központja, négy napig szinte egyfolytában támadták. Lőtték tankokból, ágyúkkal, géppuskákkal, sőt nehéz aknavetőkkel is. Budapest harcolt. Fegyver volt a felnőttek, a nők, a diákok kezében, de fegyverrel harcoltak a gyerekek is. Sok embernek az a véleménye, hogy a kaladvágy vitte őket a szovjet tankok elé. Biztos van igazság ebben. A kérdés csak az, hogy miért a szovjetek ellen harcoltak. Miután évekig azt verték a fejükbe, hogy azokat mindenek fölött szeretni kell. PERÉDI LÁSZLÓ Jött egy viszonylag elég komoly harckocsitámadás és... és utána ott volt a barátom meghalva. Ugyanolyan kölyök, mint én. És akkor még ő is fegyvertelen volt. Akkor kezdtem el azt érezni, hogy hát ez odajött, ahova én, és ez tényleg föláldozta az életét. Nem iskolai ünnepély van, nem szavalat van, nem beszéd van, ez tényleg föláldozta az éleét. És akkor bizony lőttem. BENKE MIKLÓS Mi nem féltünk, hisz ez volt a legnagyobb baj. Mert ha mi féltünk volna, akkor nem csináltunk volna, akkor nem csináltunk volna olyan vakmerő dolgokat meg, hogy a történelemben szinte ... így a valóságban meg csodálatos dolgok. Soha nem féltünk. Hiába kilőtték mellettem a fiút. Élt még, nem élt, behúztuk, ha élt, hívtuk a segítséget, elsősegélynyújtás, vagy elszorítottuk a 1077
