Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz
Ars poetica Most írni fogsz. Zavarlak? Ó bocsánat. Csak töltőtollad kis hegyét figyeltem, hogy’ vált arannyá napfénnyel betelten, mint gondolat-csepp, melybe élet árad. Ne is figyelj rám. Ritkán van vasárnap. Az aprópénzre váltott emberlelken nem alkuszunk ma. Szél fúj csípve, nyersen, Csobánc, Szentgyörgyhegy mellig ködben állnak. Szeptember. Fák közt lassan szertenézdel a reggel, s tolla színarany hegyével a hullámokra költeményt varázsol, s egy fény nevet rád tóról, hegyről, égről, a fűről, mely harmattól föld felé dől, s a félcipődön billegő darázsról. Hát írj. De néven eszméid ne hívjad. Csak napja légy a sápatag mezőknek, a csillagoknak és á háztetőknek, a sárban ázó eltiport papírnak, s minden kicsinynek. Ám hívják a színvak - voltukra büszkék kerted temetőnek! Hős jelszavak zászlói égre nőnek? Te nem ujjonghatsz, míg tárgyaid sírnak. A porszemnek légy Kolombusza. Világok ők, mély, gazdag és kusza tájak, hidd el. Mint gyermek forgat almát, forgasd az Újat, éheid felejtve, s célod nagyságát önmagad se sejtve munkáld a szépség ellenforradalmát. Avasd szentté a csikket, melyre lépsz, a szalmaszálat, melynek sorsa sár, a tollat, melyet tarka, gyors madár ejtett eléd: törd szét a torz Egész
