Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz

Voltam fehérzoknis fiúcska, lágy, rózsaszín nebántsvirág, új lakkcipőmbe szennye-lucska nem folyt teleidnek, világ, ablak mögött csöpp naplementét bámultam csöpp üveggolyón vagy kis vasutam átrepültét a kék papírmaséfolyón, este elringattak a tompa utcazajok s az angyalok, - s most, 22 éves koromba’ a senkinél senkibb vagyok.

Voltam erdők magányos őze, füvek közt kóbor indián, vitt kamaszálmom kergetőzve lágy Délen, kincses Indián, ültem villámló holdrakétán, míg lennmaradt az éjbe vont világ, - hallgattam esti sétán Cicerót és Napóleont, hittem, hogy nagyra nőve nyomban elémbe fényes út ragyog, - s most, 22 éves koromban a senkinél senkibb vagyok.

Voltam diák nagy pápaszemmel, kinek még háza s anyja volt, könyvemre éjjel kandi szemmel görnyedt az őszi sanda hold, - és lettem odvából kivert eb, s kiutalt romos kalyibánk udvarán, mint kit fejbevertek, kutattam ránkfogott hibánk, s az égen álmatlan forogva megsúgták már a csillagok, hogy ez törvény, a Rend goromba, s én senkinél senkibb vagyok.