Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz
S nyögettem nyögve vastalicskát, roppant gerincem zsák alatt, benzinben mostam bőröm piszkát olajos ujjú fák alatt, tankoltam gúnyos Pobjedákat, hozzám ért krómozott vasuk, s míg bévül tétlenségbe fáradt pacákok tömték nagy hasuk, beljebb toltam a tetődeszkán a rojtos-foltos Balzacot. Borjúknak új kapu legyen tán? Hisz senkinél senkibb vagyok. Vad laktanyákban hideglelten fogkeféztem a köveket, bűnöm átka, hogy élni mertem, amerre jártam, követett, - s most szenet hányva, két dobás közt a kérdést újra felteszem: van e különbség köztem s más közt, ha nem a lelkem és eszem? Elhigyjem, mint ki búba fásul, hogy hajóm jég közé fagyott, s hálásan vegyem tudomásul, hogy senkinél senkibb vagyok? Ajánlás Megőrzőm szellemem s a testem. Minden jelent múlttá teszek. Jósoljátok csak lassú vesztem, bekötött szemű váteszek, járjak iszapban és koromban, de százat egyre ráteszek, akárhány esztendős koromban, mégis a bírátok leszek. (1956)
