Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz
KARAY LAJOS Kiadatlan versek (1955-1959) Vagonrakás után Csizmája lötyögve huppan. A por bokáig ér. Izzadt, vízverte ingét hűsíti lobogva a szél. Égő tenyerét belemártja egy árokba. Jaj de finom! S mily szívörömest leheverne az jpsti pázsiton! És már a csönd betakarta a vagonok néma sorát. Egy-egy útszéli kavicsban pendül a csorba lapát, a csorba lapát, amely új volt még reggel, a munka előtt. A legény csak szívja az áldott, szabad illatú, mély levegőt. Tizenöt vagon. Állati munka. Por, lárma, robaj, csupa kő. Belehajlott és beleroppant estére lapát meg erő. S hogy roskatagon hazaballag, nem tudja, miért robotolt s hogy zsebre ki rakja a pénzét. Mosolyogj csak, vén telihold! Egy biztos: a kő kidobálva, s nem kergeti senki ma már. Nagymessze fehérük a kőhegy s feketéink a laktanya. Vár. 1040
