Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Cseke Péter: A paraszti világkép visszahódított értéktartományai

élményekből táplálkozó felismeréseit „kibeszélje”, mindenki számára nyilvánvalóvá tegye.

Érdemes hozzáolvasnunk a fenti idézetekhez élete utolsó évének egyik megny ilatkoz ását:

„Földműves koromban gazdasági naplót vezettem, s már akkor rájöttem: a kisárutermelő parasztság csődje elkerülhetetlen; másképp kell megszerveznünk az életünket. Ha elkerül a naplóm, majd kiderül, miként sütöttem ki a magam fejétől, hogy az egyetlen megoldás az volna, ha szövetkezeteket hoznánk létre... Más kérdés most már, hogy amikor sor került erre, miként történt a valóságban mindez. Annak idején bűntudattal éltünk mindannyian. Annyira manipláltakká váltunk mindannyian, hogy néha már önszuggesztió- val fokoztuk a módszer hatását: a saját legbensőbb gondolatainkat sem éreztük a magunkéinak.”29

Pedig nálánál illetékesebben nem szólalhatott volna senki arról, hogy a történelem alatti sorsot a történelemalakítók sorsával felcserélő osztálya miért nem találhatta meg hlyét a kommunista hatalomátvétel után erőszakkal kialakított - előbb népi demokratikusnak, majd szocialistának nevezett - társadalmi rendszerben.

A Kipergett magvak korabeli fogadtatásáról nem maradt fenn sajtóvisszhang, ami aligha magyarázható azzal, hogy egy évvel az első verseskötete után prózaíróként is eredeti hangon bemutatkozó Horváth István nem keltett volna érdeklődést. Maga az a tény, hogy az elbeszélésgyűjtemény a második világháború vége felé, 1944 nyarán jutott el (ha Erdély hadszíntérré válásának körülményei között eljuthatott egyáltalán) az olvasóhoz - mindent megmagyaráz.

Sietségre, kapkodásra vall már az is, hogy a kötet jegyzék nélkül került ki a nyomdából. A szerző hagyatékának tüzetesebb átnézése, a különböző kéziratvariánsok egybevetése során az is kiderült, hogy az eredeti szándék szerint nem tizenegy, hanem legalább tizenöt elbeszélés közreadására gondolt a kiadó. A hagyatékban lévő Novellák 1945-ig jelzésű kéziratkötegből előkerült négy nyomtatásra előkészített szöveg alapján következtethetünk erre. Sőt, arra is, hogy a Fekete felleg alatt című kisregény-teijedelmű elbeszélést (32 sűrűn gépelt oldal) szánták a kötet első darabjának. Ennek az első lapján található ugyanis a Magyar Élet kiadóvállalat pecsétje; mellette tintával a jobb felső sarokban: a szerző neve, a kötet címe, a műfaj megjelölése; alatta a királyi ügyészségi alelnök (Dr. Buzássy Lajos) kézjegye és közlési engedélye („ENGEDÉLYEZEM! Sokszorosítható!) Néhány lapon az említett ügyész körpecsétje is látható: ,A törölt részek kivételével engedélyezem.” Ugyanezek a jelzések fedezhetők fel a Menekülés (16 sűrűn gépelt oldal, számozása 46-tól 62-ig) lapjain, illetve a Bandi, a táltosló című elbeszélésen, amelynek érdekessége, hogy az ügyész egyenesen a Termés 1943. évi őszi kötetéből kitépett lapokra (62-75) ütötte rá a pecsétet (számozása 110-től 122-ig). A negyedik írás címe: így lettem bíróhelyettes (5 sűrűn gépelt lap). Ennek közlésére viszont dr. Berecz László királyi ügyész adott engedélyt.

Vajon mi a magyarázata annak, hogy bár dr. Püski Sándor megszerezte a háborús cenzúra jóváhagyását, mégis kimaradtak ezek az írások Horváth István korai elbeszélésgyűjteményéből? A kérdés azért érdekes, mert a kima999