Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - P. Szabó Ernő: A természet barátai
nap mészárszék várna rájuk, ám legyen, készen állnak rá. Nagyszerű, gyakorlati, hallgatag filozófiát érzek ebben a festményben, mintha azt mondaná: Úgy szenvedni, hogy ne panaszkodjunk, ez az egyetlen gyakorlati dolog, a nagy tudomány, a megtanulandó lecke, az élet problémájának megoldása.” A fiatal Van Gogh számára Mauve mellett Jozef Israels művészete volt a legfontosabb, azé a festőé, akit később a holland Millet-ként emlegettek, aki igen korán felkereste Barbizont, s akit, akárcsak példaképét, nem annyira a tájkép, mint inkább a paraszti élet ábrázolásának lehetőségei foglalkoztattak. Az o képeinek, rajzainak hősei ugyanúgy megragadják a pályakezdő'Van Gogh képzeletét, mint a Mauve halászbárkáját vontató lovak figurájában sűrűsödő sorszerűség gondolata. Sőt, a fiatal művész újrafogalmazza motívumaikat is: pályája első szakaszának egyik főműve, a Krumplievők gazdag ikonográfiái előzményeket követve születik meg, s mintha a hajóvontató lovak lépnének át egyik 1882-es rajzára, a hordószállító kocsik előtt megadóan várakozó négylábúak alakjában. A bécsi Kunstforum kiállítása akkor is izgalmas lett volna, ha csak a hágai iskola és Barbizon kapcsolatát mutatta volna be, vagy ha csak a pályakezdő Van Gogh festményeit és rajzait prezentálja. Ehelyett arra vállalkozott, hogy a pályakezdés képei mellett állítsa ki a hágai mesterekét, amelyek természetes módon kötik be a francia földön egymást követő művészeti áramlatok körébe a fiatal művész még inkább tapogatózásnak, útkeresésnek nevezhető műveit is. A hágai iskola, amelynek hatása hamarosan Európa keleti részei - a többi között Ausztria és Magyarország felé is kisugárzott, ha természetesen nem is akkora erővel, mint Barbizon - mondhatni, egészen az első világháború időszakáig virágzott, legizgalmasabb korszaka azonban a száz évvel későbbi szemlélő számára valószínűleg az az időszak, amikor a többé-kevésbé híressé váló mesterek mellett egy igazi zsenit indíthatott el a pályán. A műkereskedők, jómódú polgárok, katonatisztek és lelkipásztorok családjából származó fiatalember több kudarc után érkezett - vissza - Hágába, hogy itt, az 1881-83 közötti években váljon benne bizonyossággá a sejtés: igazi hivatását a festészetben találja meg. Kudarcot szenvedett korábban, mint prédikátor, hiszen nem volt meg benne a szükséges szónoki képesség. Néhány évvel korábban a műkereskedőségtől vált meg kénytelen-kelletlen, de hamar felhagyott a segéádtanítósággal és a könyvkereskedéssel is. Járt Londonban és Párizsban, mielőtt 1879-ben első rajzait elkészítette, hogy 1880-ban Brüsszelben beiratkozzon az ottani akadémia egyik kezdőknek indított ingyenes tanfolyamára. „Rajzoló” akart lenni, hogy a mesterségbeli alapokat megszilárdítva újságrajzaiból tartsa fenn magát. Addig is élnie kellett azonban valamiből, s állást Brüsszelben nem talált. így költözött vissza Hágába - 1869-73 között nagybátyja, Vincent műkereskedésében dolgozott itt -, s 1882 elején hurcolkodott a Schenkwegen bérelt műtermébe ahová egyébként nemsokára egy utcalányt is befogad gyermekével. Mauve tanította, aki azt is kijárta, hogy Van Gogh részt vehessen a Pulchri Studio esti, modell utáni rajzóráin. Miközben Mauve, Moris és Israel képeit tanulmányozta, egyre erőteljesebben hatott rá Mauve tanácsa: „Ne Dupréről mesélj nekem, hanem mesélj inkább arról az árokszélről, ott, ni, vagy valami hasonlóról”, egyre fontosabbnak érzi, legalábbis termékenyebbnek, élettelibbnek a valóság dolgait, mint a festményeket. A „dolgok” mellett az akkoriban egyre inkább divatba 974
